Szikkimi banán 'Red Tiger' Musa sikkimensis 'Red Tiger'

Termék részletes leírása

Szikkimi banán 'Red Tiger' - egyedi megjelenésű egzotikus növény. A Himalája előhegyeiről, Szikkim és Északkelet-India vidékéről származik, ahol a monszunerdők szegélyein és tisztásain egészen kb. 2000 m tengerszint feletti magasságig nő. A 'Red Tiger' fajtát nagy leveleiért termesztik, amelyeken sötétvörös–borvörös csíkozás és foltok láthatók, ezek a korral, különösen teljes fényen egyre hangsúlyosabbak. A növény valódi törzset nem fejleszt, hanem levélhüvelyekből álló szilárd áltörzset, amely gyakran enyhén vöröses árnyalatú. Több hajtásból álló csomót nevel, levelei 1,5–2 m hosszúak lehetnek, és a szezonban trópusi háttérként szolgálnak díszfüvek, kasvirágok, varjúhájak vagy sötét levelű tűzesők számára. Virágzata inkább 2–3 szezon után jelenik meg a beérett hajtáson, sárga vagy krémszínű, elvirágzás után apró terméseket hozhat, amelyek hazai viszonyok között többnyire nem érnek be. A Musa basjoo fajhoz képest levéllemeze szilárdabb, és a szél gyakran kevésbé tépi szét, így a fajta kötözés nélkül is rendezettebb hatást kelt.

Termesztés: Magyarországi termesztéséhez a teljes napfény és a meleg, szélvédett hely a megfelelő, ahol a levelek kevésbé szakadoznak, és az áltörzs jobban beérik. A mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő talajt kedveli, amely nyáron tartósan nyirkos, télen inkább száraz, irányadó pH 6,0–7,5. Fontos a jó vízelvezetés és a téli túlnedvesedés elkerülése, mert a rizóma könnyen rothad. A szezonban rendszeres öntözés és trágyázás mellett gyorsan nő, legjobb a magasabb káliumtartalmú tápanyag. Az ültetés a fagyok elmúltával, leggyakrabban májusban történik, konténeres növényeknél nyáron is. A levelek általában már -2 °C körül elfagynak, az áltörzs csak rövid ideig viseli el a kb. -4 °C-ot, ezért szabadban főként száraz téli takarással termesztik. Szigeteléssel és a rizóma szárazon tartásával a föld alatti rész kb. -10 és -12 °C között is áttelelhet, hidegebb vidékeken biztosabb a cserépben, világos, fagymentes helyen történő teleltetés. Szoliterként 1,5–2 m tőtávolságot hagyunk, csoportban rendszerint 2–3 m²-enként 1 növényt ültetünk. A leggyakoribb gondot a fiatal leveleken a csupasz csigák, meleg teleltetéskor pedig a takácsatkák okozzák. Edényben nagyobb, vízelvezetéssel ellátott cserépben fejlődik jól, nyárra napos helyre kerül, a kánikulában akár naponta öntözzük, hogy a levelek ne veszítsék el turgorukat. Télre az öntözést jelentősen csökkentjük, és csak a közeg enyhe nedvességét tartjuk fenn, ideálisan 2–8 °C-on, amikor a növény nyugalmi állapotba kerül. Szabadban történő teleltetéskor a csomót az első fagyok után általában száraz lombbal vagy szalmával körberakjuk, és légáteresztő anyaggal beburkoljuk, hogy ne jusson bele víz. Tavasszal eltávolítjuk az elfagyott részeket, az új levelek pedig gyorsan előtörnek a tőből. 

Szerző: Nikol | Revízió: 18.2. 2026