Sziklai tatárvirág 'Pygmaea' Iberis saxatilis var. corifolia 'Pygmaea'

Termék részletes leírása

Sziklai tatárvirág 'Pygmaea'  - alacsony, örökzöld sziklakerti növény. Dél- és Délkelet-Európa köves, gyakran meszes termőhelyeiről származik, ahol sekély talajokon, kövek között és napsütötte lejtőkön él. A 'Pygmaea' fajta megőrzi a faj minden előnyét, de még kisebb méretben. Sűrű, talajra simuló párnákat alkot keskeny vagy visszás tojásdad, általában 1–2 cm hosszú levelekből. Lombja télen is mélyzöld marad, a hideg időszakban enyhén bronzos árnyalatot ölthet. Április végén, május elején a párna fölött rövid virágszárak jelennek meg apró, négytagú, többnyire hófehér, sárgás közepű virágokkal. A virágzatok alacsonyak, de sűrűek, így a virágzó párna világos „burokként” takarja a sziklát. Virágait szívesen látogatják az apró termetű méhek és a zengőlegyek, a növénynek ugyanakkor nincsenek tövisei vagy más mechanikai védekező képletei. Kompozícióban szárazságtűrő díszfüvekkel, kakukkfüvekkel, varjúhájakkal, ternyékkel vagy alacsony tűzesőkkel érvényesül. Kompakt mérete miatt alkalmas száraz kőfalak réseibe, kavicsos ágyások szegélyére és tálas edényekbe is, ahol természetesen rendezett, hegyvidéki hatást kelt, és gyakori beavatkozás nélkül is megtartja az ültetés tiszta vonalát.

Termesztés: A hazai viszonyok közötti megbízható termesztéshez a teljes napfény és a kiváló vízelvezetés elengedhetetlen. A legalkalmasabb a soványabb, köves vagy kavicsos talaj, ideális esetben semleges vagy meszes, 6,5–8,0 pH-val. Kötött, agyagos talajban ajánlott durva kavicsot, lávazúzalékot vagy homokot bekeverni, és emelt ágyást kialakítani, hogy a gyökerek télen ne álljanak vízben. Öntözésre főként ültetés után van szükség, begyökeresedés után a fajta kifejezetten szárazságtűrő, és a rövid kiszáradást jobban viseli, mint a tartós túlnedvesedést. A túltrágyázás nem kívánatos, bőven elegendő tavasszal egy vékony réteg komposzt vagy egy enyhe, alacsonyabb nitrogéntartalmú műtrágyázás. A kavicsmulcs stabilizálja a nedvességet, és eső után megóvja a lombot a szennyeződéstől. Virágzás után az elnyílt virágszárak enyhe visszavágásával megőrizhető a kompakt forma, ez csökkenti az önvetést és elősegíti a besűrűsödést. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban kb. -28 °C-ig terjed, érzékenyebb a téli túlnedvesedésre, valamint az olvadások és fagyok váltakozására. Az ültetés márciustól októberig végezhető kb. 20–25 cm-es tőtávolsággal, ez nagyjából 16–25 tőnek felel meg négyzetméterenként. Edényben a téli túlnedvesedést esővédő takarással érdemes mérsékelni, és kavicsot tartalmazó, jó vízáteresztő közeget választani. Tartósan nedves időben gombás levélfoltosság és gyökérnyaki rothadás jelentkezhet, szárazságban a növény stabil és hosszú életű.

Szerző: Kristýna | Revízió: 08.01. 2026