Szilvabarack 'Putišetvenica' Prunus x hibrid 'Putišetvenica'

Termék részletes leírása

Szilvabarack 'Putišetvenica' - közepesen erős növekedésű, kevésbé ismert szilvabarack, amely Oroszországban spontán kereszteződéssel jött létre, és ott hosszú időn át bizonyított a hidegebb éghajlat körülményei között. A fajta kiváló gyümölcsminőségéről, valamint megbízható, korai és bőséges terméséről ismert, amely már a fiatal fán megkezdődik. Származásának köszönhetően nagyfokú ellenállóságot mutat a faggyal és a csonthéjasok gyakori betegségeivel szemben, így Magyarország különböző tájain is ígéretes választás. Önbeporzó, ezért más porzófajták jelenléte nélkül is jól terem. Emellett a szilvák, valamint a kínai és orosz szilvafajták jó porzójának bizonyul. Termése nagyon korán, általában már július elején érik. A gyümölcsök közepes méretűek, szabálytalanul gömbölyűek, vastagabb héjúak, alapszínük sárga, amelyet lilás piros fedőszín borít. Húsa lédús, finoman rostos, puha és kifejezetten édes, friss fogyasztásra és további konyhai feldolgozásra egyaránt alkalmas.

Termesztés: A szilvabarack teljes napon, esetleg enyhe félárnyékban fejlődik a legjobban, ahol a termés és a vesszők beérése biztosított. A termőhely legyen jól szellőző és védett az erős, hideg szelektől, különösen nyílt fekvésben. A mélyebb, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag, humuszos és jó vízelvezetésű talaj az ideális, hogy a gyökérzet ne álljon tartósan vízben. Az optimális talajkémhatás pH 6,0-7,0. Az ültetés tavasszal vagy ősszel történik, a fák közötti távolságot az alanytól és a tervezett koronaformától függően választjuk meg, általában 3-4 m. A tenyészidőszakban egyenletes talajnedvesség fenntartása ajánlott, különösen virágzáskor, a terméskötődés idején és a gyümölcsök növekedése alatt. A rövid szárazságot a fa viszonylag jól tűri, a tartós vízhiány azonban csökkentheti a termés méretét és minőségét. Célszerű rendszeresen szerves anyagot pótolni komposzt vagy mulcs formájában, amely segít megőrizni a nedvességet és javítja a talajszerkezetet. A metszést főként kora tavasszal végezzük, ekkor alakítjuk a koronát, eltávolítjuk a sűrítő, sérült vagy rossz irányba növő ágakat, és serkentjük a termőrészek képződését. Magas fagytűrése miatt a kifejlett fák nem igényelnek téli védelmet, és a hazai viszonyok között előforduló erősebb fagyokat is jól viselik. A fajta általában kevéssé fogékony a betegségekre, mégis érdemes ügyelni a megelőzésre, főleg csapadékos években és magasabb páratartalmú termőhelyeken.

Bővebben: Szilvafélék termesztési útmutatója

Szerző: Jana | Revízió: 15.1. 2026