Színváltó nőszirom 'Claret Cup' Iris versicolor 'Claret Cup'

Termék részletes leírása

Színváltó nőszirom 'Claret Cup'  - népszerű, rendkívül életerős és elegáns, nedvességkedvelő évelő. Kifejlett korában mintegy 80 cm magasra nő, és a legjobb esztétikai és termesztési tulajdonságokat kínálja. Ez az észak-amerikai faj sűrű, felálló töveket nevel. Kardszerű, üde zöld levelei valamivel szélesebbek, mint a klasszikus szibériai nősziromé. A tövek feszes szerkezetüket, tiszta formájukat és magas díszértéküket az egész tenyészidőszakban megőrzik, egészen az első fagyokig. Sokoldalúsága és nagy ellenálló képessége miatt széles körben alkalmazható vegyes évelőágyásokban, természetes hatású kompozíciókban és hangsúlyos szoliterként a víz közelében. Fő ékessége a nagy, mély, telt rubinlila–borvörös árnyalatú virág, amely májusban és júniusban jelenik meg. A virágok bársonyos tónusúak, alsó lepellevelüket kifinomult, kontrasztos, világosabb rajzolat és a sziromtőnél finom erezet élénkíti. A virágzat nagyon erős szárakon fejlődik, amelyek megbízhatóan ellenállnak a kedvezőtlen időjárásnak, az erős esőnek és a széllökéseknek is, így nem dőlnek meg. A virágok vonzzák a méheket, a lepkéket és más hasznos beporzókat, vágott virágként is nagyra becsültek.

Termesztés: Napos, szélvédett helyen és melegebb mikroklímában fejlődik jól. Az Iris × germanica típusú rizómás nősziromféléknél kulcsfontosságú a jó vízáteresztő talaj és a vízelvezetés, a téli túlnedvesedés ugyanis elősegíti a rizómák rothadását. Agyagos homok- vagy kavicsos talaj ajánlott 6,5–7,5 pH-val, a nedvességkedvelőbb fajok, például az Iris sibirica a 5,5–6,5 körüli pH-t és az egyenletesen nedves ágyást is elviselik. A szárazságtűrő típusokat csak az eredés idején és tartós szárazságban öntözzük mérsékelten, a nedvességkedvelő fajoknál fontos az egyenletes nedvesség pangó víz nélkül. A trágyázás mérsékelt, tavasszal komposzt vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú trágya alkalmazható, a nitrogénfelesleg a virágok rovására a lombot erősíti. Elvirágzás után a virágszárakat tőből eltávolítjuk, a leveleket őszig meghagyjuk, majd 10–15 cm-re visszavágjuk. A takarást csoport szerint választjuk: a rizómás nősziromféléknél az ásványi kavics a megfelelőbb, a rizómákra terített szerves takaróanyag visszatartja a nedvességet. Ültetéskor a húsos rizóma felső részének a talajszinttel egy magasságban kell maradnia. A rizómákat leggyakrabban júliustól szeptemberig, esetleg márciusban–áprilisban ültetjük, a hagymás nősziromféléket szeptember–októberben. A virágzás általában május–júniusra esik, a remontáló fajtáknál a virágok egy része augusztusban–szeptemberben is megjelenhet. A fagytűrés csoporttól függően nagyjából -20 és -35 °C között mozog, érzékenyebb a fagy és a nedvesség együttes hatására. Edényben ásványosabb közeget, vastag drénréteget és téli esővédelmet alkalmazunk. A kezdőknek segít a tövek 3–4 évenkénti tőosztása és a lazább, 30–45 cm-es ültetési távolság. A leggyakoribb problémák a levélfoltosság és a rizómarothadás, a kártevők közül a levéltetvek és a tripszek, tavasszal a csigák.

Szerző: Lucie | Revízió: 23.6. 2026