Szitkai lucfenyő 'Tannhöf' Picea sitchensis 'Tannhöf'

Termék részletes leírása

Szitkai lucfenyő 'Tannhöf' - a szitkai lucfenyő értékes törpe fajtája, amely finom eleganciát és tömör textúrát visz az ültetésekbe. Ez a tűlevelű igen lassú növekedésű, sűrű, szabályosan félgömb alakútól enyhén kúposig terjedő habitust formál. Ágai sűrűn tűlevelesek, és szabályos emeletekben nőnek, ami a stabilitás és a tömörség érzetét kelti. Tűlevelei rövidek, merevek, hegyesek, és sűrűn helyezkednek el az ágak körül. A fajta jellegzetessége a tűlevelek fonáka, amely kifejezett ezüstös árnyalatú, és a kékeszöld felszínnel együtt látványos kontrasztot és színmélységet teremt. Kifejlett korában körülbelül 1–1,2 méter magasra nő, szélessége mintegy 1 méter, ezért kiválóan alkalmas sziklakertekbe, hangakertekbe, kerti tavak mellé, vagy meghatározó elemként nagyobb kőedényekbe teraszokon. A 'Tannhöf' fajta nem igényel metszést, mert természetes módon megtartja sűrű, szabályos formáját, amely nem lazul fel. Kerti kompozíciókban jól társítható kisebb évelőkkel, például kőtörőfüvekkel, kökörcsinekkel, alacsony lángvirágpárnákkal vagy díszfüvekkel, amelyek kiemelik északias jellegét. Színével a kert árnyékosabb zugait is felélénkíti, ahol a sötétebb árnyalatok nyugtató hatást keltenek.

A szitkai lucfenyő nagy termetű, örökzöld tűlevelű fa, amely 80 m magasra és körülbelül 5 m törzskerületűre nő. Egyértelműen a legmagasabb lucfenyőfaj, Észak-Amerikából származik. Eredeti elterjedési területén kívül gyors növekedése és a sovány talajokhoz való alkalmazkodóképessége miatt becsülik, olyan talajokon is megél, ahol más fák nem képesek növekedni. Ideális körülmények között évente akár másfél métert is nőhet. Fiatal fák koronája széles és kúpos, idős korra azonban hengeres alakot vesz fel. Érdekesek a tobozai, amelyek eleinte zöldek vagy vörösek, és halványbarnára érnek. Tűlevelei rövidebbek, nem túlságosan szúrósak, ezüstös-zöld árnyalatúak. Számos fajtában termesztik. Különösen a szürke vagy kékesszürke tűlevelű fajták rendkívül dekoratívak, főként hajtásfakadáskor, mert a fiatal, fakadó hajtások szép kerek formájúak, és bátran vetekedhetnek a legszebben virágzó lombos cserjékkel. Viszonylag jól nő a nagyvárosok és gyárak szennyezett levegőjében is, akár nagyon sovány talajon, ahol más tűlevelűek nem fejlődnek.

Termesztés: A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások intenzív színeződését és a korona tömör növekedését. A talaj legyen termékeny, középkötött vagy vályogos homok, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves, de ne legyen hosszan túlnedvesedett. A savanyú vagy enyhén savanyú kémhatású, körülbelül pH 5–6,5 közötti talajok felelnek meg neki legjobban, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy tűlevélavart kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a talaj kiszáradását, egyúttal védi a sekély gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz nekik a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő elviseli az átmeneti szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főleg városi környezetben. A fajta fagytűrése körülbelül –26 °C, a szokásos teleken síkvidéken és dombvidéken a téli védelem nem okoz gondot, az edényes fiatal növények azonban szélvédett helyen vagy az edény talajba süllyesztésével telelnek át jobban. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő egyszeri adag díszfenyőtrágya, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, alapvető formázásra nincs szükség. Kedvezőtlen körülmények között gombás tűlevélfoltosság, a kártevők közül főként takácsatkák vagy levéltetvek jelenhetnek meg, előfordulásukat jelentősen csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a nitrogénnel való túltrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajtának elegendő helye legyen teljes formájának és színének kibontakoztatásához.