Szívlevelű gubóvirág Globularia cordifolia

Termék részletes leírása

Szívlevelű gubóvirág - rendkívül érdekes sziklakerti növény. Az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó örökzöld sziklakerti évelő, amely Dél- és Közép-Európa hegyvidéki és szubalpin mészkőtermőhelyein honos, ahol sekély, köves talajokon és sziklarepedésekben nő. Rövid, elfekvő hajtásokból alacsony, tömör párnákat nevel, bőrszerű, visszás tojásdad vagy szív alakú levelekkel. A levélrózsa körülbelül 5–10 cm magas, virágzáskor a párna fölé 10–15 cm-es virágszárak emelkednek. Májustól júniusig sűrű, gömb alakú, mintegy 1–2 cm átmérőjű virágfejek jelennek meg a kék és a kékeslila árnyalataiban, virágzása vonzó a méhek és az apró beporzó rovarok számára. Tömör növekedésének köszönhetően napos támfalakon, kavicságyásokban, kővályúkban és edényekben érvényesül, ahol tiszta szegélyt alkot, és szép kontrasztot ad a varjúhájakkal, pázsitviolákkal, kőtörőfüvekkel vagy alacsony díszfüvekkel. A párna idővel körülbelül 20–30 cm szélesre terül, az egyes hajtások áthajolhatnak a köveken anélkül, hogy a növény elveszítené formáját. Elvirágzás után a virágfejek apró termésekké száradnak, amelyek a száraz kiültetésekben nem zavarják az összképet. Más, napos termőhelyet kedvelő évelőkkel társítható.

Termesztés: A szívlevelű gubóvirág termesztésében a teljes napsütés és a víz gyors elvezetése a döntő. Legjobban a kavicsos-agyagos, soványabb, nagyobb kőtartalmú, ideális esetben meszes talajban fejlődik, amelynek pH-ja körülbelül 6,8–8,2. Az öntözés mértékletes legyen, begyökeresedés után a szárazságot jobban tűri, mint a téli nedvességet. A töveket márciustól októberig ültetjük, kőrésekbe és sziklakertbe 20–25 cm-es tőtávolsággal, azaz nagyjából 16–25 db/m² sűrűséggel. Trágyázása csak nagyon mérsékelt legyen, a tápanyagtöbblet lazább növekedést okoz. Elvirágzás után a virágszárak eltávolíthatók, ami a párna besűrűsödését segíti. Száraz, jó vízelvezetésű talajban -25 °C körül is fagytűrő, a hazai alacsonyabb fekvésű területeken inkább a téli túlnedvesedés jelent korlátot, ezért beválik a kiemelt termőhely, a drénréteg és a kavicsmulcs. Betegségek és kártevők ritkán jelentkeznek, tartósan csapadékos télen gondot okozhat a gyökérnyak rothadása. Szaporítása a gyakorlatban az idősebb párnák tőosztásával történik tavasszal vagy röviddel elvirágzás után. Kötött agyagtalajban kerüljük a télen nedves helyeket, és zúzott követ keverünk a talajba.

Szerző: Kristýna | Revízió: 08.01. 2026