Szívlevelű szivarfa Catalpa bignonioides

Termék részletes leírása

Szívlevelű szivarfa - latin nevén Catalpa bignonioides, Észak-Amerika délkeleti részéről származik, ahol a melegebb vidékeken, folyók mentén és termékeny talajokon él. Európába a 18. században került, és összetéveszthetetlen megjelenésének köszönhetően fokozatosan kedvelt park- és kertifává vált. Kifejlett korában mintegy 10–15 m magasra nő, koronája 8–12 m széles. Habitusa szélesen terülő, koronája szabálytalan, inkább ernyő alakú. Levelei igen nagyok, szív alakúak, 20–30 cm hosszúak, élénkzöldek, ősszel többnyire megsárgulnak. Júniustól júliusig virágzik, ekkor jelennek meg a 20–30 cm hosszú, felálló bugák, amelyeket sárga csíkos és bíbor foltos, csöves fehér virágok alkotnak. A virágok vonzzák a beporzó rovarokat. Termése hosszú, keskeny, hüvelyre emlékeztető toktermés, amely gyakran egészen télig a fán marad, és tovább növeli díszértékét. A szivarfa elsősorban szoliterként alkalmazható kertekben, parkokban és utcai fásításokban a melegebb fekvésű helyeken.

Termesztés: Teljesen napos, védett, meleg termőhelyet kedvel, ahol rendszeresen virágzik, és fája jól beérik. Mélyebb rétegű, tápanyagban gazdag, középkötött vagy vályogos, kellően nedves talajt igényel, pH-ja kb. 6,0–7,5 legyen. A rövid ideig tartó szárazságot elviseli, a tartós aszály azonban visszafoghatja növekedését és virágzását. Ültetése tavasszal vagy ősszel történik. Fiatal korában ajánlott a rendszeres öntözés és a talajtakarás. A Catalpa bignonioides kb. −25 °C-ig fagytűrő, hidegebb vidékeken azonban – főként fiatalon – elfagyhat, ezért a védett termőhely előnyös számára. A metszés az egészségügyi és alakító beavatkozásokra korlátozódik, ezeket a nyugalmi időszakban végezzük. A fa a betegségekkel szemben viszonylag ellenálló, meleg nyarakon azonban érzékenyebb lehet a szárazságra és az erős szélre.

Szerző: Lucie Š. | Revízió: 2.2.2026