Szőlő 'André' Vitis vinifera 'André'

Termék részletes leírása

Szőlő 'André' - Morvaországban, a Velké Pavlovice-i Nemesítő Állomáson nemesített borszőlőfajta. A Kékfrankos és a Szent Lőrinc keresztezéséből jött létre. Kékesfekete, hamvas viaszréteggel borított bogyókat terem, borai sötét rubin- vagy gránátvörös színűek. Az 'André' borai ízben kifejezetten gyümölcsösek, erdei és csonthéjas gyümölcsök (például szeder, áfonya, szilva) jegyeivel, néha fűszeres árnyalattal. Közepesen erős növekedésű, kb. 6 m magasra nő. Fürtjei közepesen nagyok vagy annál nagyobbak, tömöttek. Bogyói közepes méretűek. A későn érő fajták közé tartozik. Szüretelése általában október második felében történik, néha november elején. Az 'André' testes vörösborok készítésére alkalmas, amelyek jól érlelhetők. A téli és a tavaszi fagyokat egyaránt nagyon jól viseli, a gombás betegségekkel szemben közepesen ellenálló. 

Termesztés: A szőlő napos, meleg és védett termőhelyen fejlődik a legjobban. Ideális számára egy déli fekvésű fal vagy lejtő, ahol elegendő fényt és meleget kap a fürtök beéréséhez. A talaj legyen jó vízáteresztő, homokos vályog vagy vályog, megfelelő tápanyag-tartalommal, semleges vagy enyhén lúgos kémhatással. A kötött és tartósan vizenyős talajt nem tűri. Ültetés előtt érdemes a talajt komposzttal vagy jól érett trágyával dúsítani. Az öntözés főként az ültetést követő első években és aszályos időszakban fontos, később a szőlőnek elegendő a természetes csapadék. Tavasszal komposzttal vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú trágyával érdemes tápanyag-utánpótlást adni, ez segíti a termőképességet és a vessző beérését. Július végén klórmentes, mikroelemeket tartalmazó komplex műtrágyával trágyázzuk. Évente metszés szükséges, amelyet kora tavasszal végzünk. Ilyenkor eltávolítjuk a gyenge és felesleges vesszőket, és csak azokat a rügyeket hagyjuk meg, amelyekből a tőke teremni fog. A helyes metszés megőrzi a tőke életerejét és a termés minőségét. A fiatal csemeték fagy elleni védelme ajánlott.

A konténeres csemeték tavasztól őszig ültethetők, a szabadgyökerűek tavasszal vagy ősszel, lombhullás után. Ültetéskor a csemetét néhány centiméterrel mélyebbre helyezzük, mint ahogy a faiskolában nőtt, majd alaposan beöntözzük.

Szerző: Lucie | Revízió: 10.11. 2025