Szőlő 'Felicia' Vitis vinifera 'Felicia'

Termék részletes leírása

Szőlő 'Felicia' - fehér borszőlőfajta, amelyet Németországban nemesítettek 1984-ben a Sirius × Vidal Blanc fajták keresztezésével. Bogyói világos zöldessárgák vagy aranyszínűek, fürtjei viszonylag laza szerkezetűek. Íze finom gyümölcsökre, például almára, kajszibarackra és banánra emlékeztet, olykor enyhe muskotályos tónussal. A belőle készült borok könnyűek, gyümölcsösek, harmonikus savakkal. Fürtjei közepes vagy annál nagyobb terméspotenciállal rendelkeznek, bőséges termés várható. Érése a Müller-Thurgau fajtáéhoz hasonló, vagyis középidejű, szeptember folyamán következik be. A Felicia elsősorban borkészítésre szolgál, a „PiWi”, azaz a rendkívül ellenálló fajták közé tartozik. Nagyon jól ellenáll a lisztharmatnak és a feketerothadásnak. A fajta borkészítésre és friss fogyasztásra egyaránt alkalmas.

Termesztés: A szőlő napos, meleg és védett termőhelyen fejlődik a legjobban, ideális esetben déli fal vagy lejtő mellett, ahol elegendő fényt és meleget kap a fürtök beéréséhez. A talaj legyen jó vízáteresztő, homokos vályog vagy vályog, megfelelő tápanyagtartalommal és semleges vagy enyhén lúgos kémhatással. A kötött és tartósan nedves talajt nem tűri. Ültetés előtt érdemes a talajt komposzttal vagy jól érett trágyával feljavítani. Az öntözés főleg az ültetést követő első években és aszály idején fontos, később a szőlőnek elegendő a természetes csapadék. Tavasszal komposzttal vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú trágyával tápanyag-utánpótlást végzünk a termékenység és a vessző beérésének elősegítésére. Július végén klórmentes, mikroelemeket tartalmazó komplex műtrágyával trágyázunk. Évente szükséges a metszés, amelyet kora tavasszal végzünk – eltávolítjuk a gyenge és felesleges hajtásokat, és csak azokat a rügyeket hagyjuk meg, amelyekből a szőlő teremni fog. A helyes metszéssel megőrizhető a tő életereje és a termés minősége. A fiatal csemetéket ajánlott a fagyok ellen védeni.

A konténeres csemeték tavasztól őszig ültethetők, a szabadgyökerűek tavasszal vagy ősszel, lombhullás után. Ültetéskor a csemetét néhány centiméterrel mélyebbre helyezzük, mint ahogyan a faiskolában nőtt, majd alaposan beöntözzük.

Szerző: Lucie | Revízió: 6.11. 2025