Szőlő 'Michele Palieri' Vitis vinifera 'Michele Palieri'

Termék részletes leírása

Leírás, eredet és felhasználás

A 'Michele Palieri' szőlő Vitis vinifera egy kiváló étkezési fajta, amelyet 1958-ban nemesített Michele Palieri az olaszországi Velletriben az 'Alphonse Lavallée' és a 'Red Malaga' fajták keresztezésével. Habitusát nagyon erős növekedés és nagy, ötkaréjú levelek jellemzik, kifejezett erezettel, amelyek ősszel dekoratív árnyalatokra színeződnek. A virágzat apró, öntermékeny virágokból álló fürtökből áll, amelyek júniusban virágoznak. A termés hatalmas, hengeres-kúpos fürtök, átlagos súlya 500–800 g. A bogyók nagyok, oválisak, sötétlila vagy fekete héjjal, finom kékes hamuval borítva. A hús húsos, ropogós és ízében semleges, de nagyon édes. A gyümölcsök jelentős mennyiségű rezveratrolt, B-vitaminokat és ásványi anyagokat, például káliumot és magnéziumot tartalmaznak, amelyek jótékony hatással vannak a szív- és érrendszerre. A konyhában elsősorban közvetlen fogyasztásra használják, ahol kiemeli az állagát, de alkalmas desszertek díszítésére vagy friss gyümölcslevek készítésére is. A kertépítészetben árnyékoló és termelő funkciót is betölt, különösen fehér fajtákkal kombinálva a színes kontraszt érdekében.

Növekedési utasítások

A fajta sikeres termesztéséhez kulcsfontosságú a teljes napfényes hely kiválasztása, ideális esetben védett déli vagy délnyugati lejtőkön vagy meleg házfalak mellett. A szőlő mély, jól vízelvezető, tápanyagban gazdag talajt kedvel, 6,5–7,5 pH-értékkel. Az ültetés tavasszal (március-május) vagy ősszel (október-november) történik, körülbelül 40 cm mély gödrökbe, érett komposzt hozzáadásával. A növény szilárd támasztékot igényel, amelyhez a hajtásokat rögzítik. Az egy soros ültetésnél javasolt tőtávolság 1–1,2 m a növények között. A bőséges termés alapja az egy vagy két vesszőre (Guyot-rendszer) történő rendszeres metszés kora tavasszal, majd a zöld hajtások nyári visszavágása. Az öntözés elsősorban fiatal növényeknél, valamint hosszan tartó szárazság esetén a termés érése előtt szükséges. A fa fagyállósága körülbelül -18 °C és -20 °C között mozog, ezért a szélsőségesebb területeken ajánlott a tő törzsének téli takarása. A fajta közepes ellenállóságot mutat a lisztharmattal és a peronoszpórával szemben, ezért a virágzás utáni időszakban és esős nyarakon ajánlott a megelőző védekezés.

Szerző: Roman Leger | Felülvizsgálat: 2026. 05. 01.