Szőlő 'Ottonel muskotály' Vitis vinifera 'Muscat Ottonel'

Termék részletes leírása

Szőlő 'Ottonel muskotály' - francia eredetű borszőlőfajta, amelyet a 19. században illatos fehérborok készítésére nemesítettek. A Fehér saszla és a Sárga muskotály fajták keresztezéséből származik. Termése zöldessárga, bogyói közepes méretűek, lédúsak és illatosak, jellegzetes muskotályos aromával, a fürtök tömege 250–400 g körül mozog. Középkorai–középkésői érésű, általában augusztus végétől szeptember közepéig érik. Betegségekkel szemben közepesen ellenálló, érzékenyebb a peronoszpórára és a lisztharmatra. A fajta száraz, félédes és édes illatos borok készítésére alkalmas, közvetlen fogyasztásra kevésbé. Borai testesek és harmonikusak. Huzalos támrendszeren és lugason termesztik, a kúszó tőke a borszőlőknél szokásos magasságot éri el, az egyenletes termés érdekében szokványos metszést és gondozást igényel.

Termesztés: A szőlő napos, meleg és védett termőhelyen fejlődik a legjobban, ideálisan déli fal mellett vagy lejtőn, ahol a fürtök beéréséhez elegendő fényt és meleget kap. A talaj legyen jó vízáteresztő, homokos vályog vagy vályog, megfelelő tápanyag-tartalommal, semleges vagy enyhén lúgos kémhatással. A kötött és tartósan vizenyős talajokat a szőlő nem tűri. Ültetés előtt érdemes a talajt komposzttal vagy jól érett trágyával feljavítani. Az öntözés főként az ültetést követő első években és aszályos időszakban fontos, később a szőlőnek elegendő a természetes csapadék. Tavasszal komposzttal vagy magasabb kálium- és foszfortartalmú trágyával végezzük a tápanyag-utánpótlást a termőképesség és a vessző beérésének támogatására. Július végén klórmentes, mikroelemeket tartalmazó komplex műtrágyával trágyázunk. Évente metszés szükséges, amelyet kora tavasszal végzünk – eltávolítjuk a gyenge és felesleges hajtásokat, és csak azokat a rügyeket hagyjuk meg, amelyekből a szőlő teremni fog. Helyes metszéssel megőrizhető a tőke életereje és a termés minősége. A fiatal csemetéket ajánlott a fagyok ellen védeni.

A konténeres növények tavasztól őszig ültethetők, a szabadgyökerű csemeték tavasszal vagy ősszel, lombhullás után. Ültetéskor a csemetét néhány centiméterrel mélyebbre helyezzük, mint ahogy a faiskolában nőtt, majd alaposan beöntözzük.

Szerző: Lucie | Revízió: 15.11. 2025