Szőnyeg-római-székfű Anacyclus pyrethrum var. depressus

Termék részletes leírása

Szőnyeg-római-székfű  - alacsony, párnás növekedésű évelő Észak-Afrikából, főként az Atlasz-hegységből. Természetes élőhelyén napos, köves lejtőkön és gyorsan vízelvezető kavicsos talajokon él, ami magyarázza jó szárazságtűrését. A kertben elfekvő szárakat és szürkészöld-ezüstös árnyalatú, finoman szárnyasan szeldelt levelekből álló sűrű szőnyeget fejleszt. A kifejlett növény általában 8–10 cm magas és 20–30 cm széles. Fészkes virágzatai áprilistól júniusig, a tavasz alakulásától függően néha júliusig jelennek meg. Az egyes virágok apró margarétákra emlékeztetnek. Fehér nyelves virágainak fonákja piros vagy bíbor, így a bimbók feltűnően rózsaszínesek, a virágok záródásakor pedig ismét előtűnik a piros fonák. A korong mélysárga, a virágokat a méhek és a poszméhek is szívesen látogatják. Alpinkertekben, száraz kavicságyásokban, utak szegélyén és sekély edényekben is jól mutat, ahol finom levélszerkezete lágyítja a kő és a kavics hatását. Jól társítható alacsony varjúhájakkal, kakukkfüvekkel, ternyékkel vagy apró sziklakerti szegfűkkel, amelyek hasonlóan igénylik a szárazságot és a napot.

Termesztés:  Termesztésénél a legfontosabb a teljes napos termőhely és a nagyon jó vízáteresztő talaj. Legjobban a vályogos-homokos vagy kavicsos, magas ásványi arányú, jó vízelvezetésű közeg válik be, hogy télen ne alakuljanak ki túlnedvesedett zsebek. Az enyhén savanyútól a lúgosig, körülbelül pH 6–8,5 közötti talajt tűri. Ültetése márciustól októberig lehetséges, hűvösebb vidékeken inkább tavasszal, hogy a növények télig jól begyökeresedjenek. Összefüggő szőnyeg kialakításához mintegy 25–30 cm-es tőtávolságra ültetjük, ami négyzetméterenként körülbelül 9–12 növénynek felel meg. Öntözésre főként ültetés után van szükség. Beállt állományban általában csak hosszabb aszály idején kell öntözni, mert a túlnedvesedés csökkenti az élettartamot és elősegíti a kifagyást. A tápanyag-utánpótlás legyen inkább mértékletes. A túl tápdús talaj ritkás növekedést és gyengébb áttelelést okoz, célszerűbb tavasszal komposzttal vagy kis adag sziklakerti trágyával enyhén tápanyagot pótolni. Virágzás után gyakran megjelennek az elnyílt fészkek, amelyek az ápoltabb megjelenés érdekében folyamatosan eltávolíthatók, metszésre azonban nincs feltétlenül szükség. A beérett növények fagytűrése körülbelül −24 és −29 °C között van, a döntő tényező azonban a száraz téli környezet. Nehéz, nedves talajban enyhébb fagyokban is károsodhatnak, kavicsban viszont megbízhatóbban telelnek át. A kártevők közül a fiatal hajtásokon levéltetvek jelenhetnek meg, tartós nedvesség esetén gombás gyökérbetegségek fenyegetnek. Edényben ajánlott téli védelmet biztosítani az átázás ellen, például tetővel vagy eresz alá helyezéssel, minimális öntözés mellett.

Szerző: Kristýna | Revízió: 10.02.2026