Szürke gyalogakác Amorpha canescens

Termék részletes leírása

Szürke gyalogakác - egyes forrásokban más néven is szerepel, lombhulló félcserje vagy alacsony díszcserje a pillangósvirágúak családjából. Észak-Amerikából származik, főként az USA és Dél-Kanada prérijeiről, száraz szavannáiról, mészkőlejtőiről, homokos domboldalairól, világos tölgyeseiből és ritkás bozótosaiból. A canescens fajnév a hajtások és a levelek szürkés szőrözetére utal. A növény mélyre hatoló gyökérzetet fejleszt, ezért jól tűri a szárazságot, és segít megkötni a könnyebb talajokat. Fásodó hajtások csomójaként nő, hazai kertekben általában 0,6–1,2 m magas és 0,8–1,5 m széles, tápdúsabb talajban olykor 1,5 m körüli magasságot is elér. Levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 6–15 cm hosszúak, apró, ovális levélkékből állnak. A sűrű szőrök ezüstös-zöld megjelenést kölcsönöznek a lombnak. Júniustól augusztusig a hajtások végén keskeny, felálló, körülbelül 8–20 cm hosszú füzérek jelennek meg. Apró virágai kékeslilák vagy bíborlilák, feltűnő aranysárga portokokkal. Nektárban és virágporban gazdagok, ezért vonzzák a méheket, poszméheket, lepkéket és más hasznos rovarokat. Elvirágzás után apró, barna, magvas hüvelyek képződnek. A termések díszítőértéke csekély, fogyasztásra nem alkalmasak. Az Amorpha canescens csemetéi kavicságyásokban, préri jellegű ültetésekben, száraz lejtőkön, mezsgyéken, természetközeli kertrészekben díszfüvek, sudárzsályák, zsályák és kasvirágok társaságában érvényesülnek.

Termesztés:  Teljes napra, meleg, nyitott termőhelyre és nagyon jó vízáteresztő talajba ültetendő. Félárnyékban a növény szétdől, kevésbé virágzik, és elveszíti ezüstös megjelenését. A talaj lehet szegényebb vagy közepesen tápdús, homokos, kavicsos, köves vagy enyhén agyagos, körülbelül 5,5–8 pH-értékkel. Jól tűri a meszes talajt, a szárazságot, a szelet és a szegényebb ásványi közegeket. Nem kedveli a nehéz, tömörödött talajt, a tartós pangó vizet és az árnyékos helyeket. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők fagymentes talajba. Préri jellegű felületi ültetéseknél négyzetméterenként 3–5 növénnyel számolunk, alacsony szabadon növő szegélyben 50–70 cm-es ültetési távolsággal. Ültetés után a begyökeresedésig rendszeres öntözés ajánlott, később csak az első évben tartós szárazság idején, illetve edényben nevelve. Trágyázni csak mérsékelten érdemes, legjobb egy kis adag komposzt tavasszal. Pillangósvirágú növényként a talajbaktériumokkal szimbiózisban képes megkötni a nitrogént, ezért a túltrágyázás nem kedvez neki. A metszést a tél végén vagy kora tavasszal végezzük, ekkor a hajtásokat a növény állapotától függően körülbelül 10–20 cm-re kurtítjuk vissza. Keményebb teleken a föld feletti rész részben elfagyhat, a gyökerekből azonban általában újrahajt. A beérett növények fagytűrése körülbelül −34 és −38 °C között van, a döntő tényező a szárazabb téli termőhely. Betegségek és kártevők ritkán jelentkeznek, pangó víz esetén gyökérrothadás fenyeget.

Szerző: Nikol | Revízió: 30.6. 2026