Szúrós lucfenyő 'Koster' Picea pungens 'Koster'

Termék részletes leírása

Szúrós lucfenyő 'Koster' - kedvelt fajta, amely kompakt növekedéséről és feltűnő kékeszöld tűleveleiről ismert. Ez a lucfenyő ideális kisebb kertekbe, sziklakertekbe vagy szoliterként, ahol sűrű koronájával és kellemes méretével hívja fel magára a figyelmet. Növekedése közepesen lassú vagy közepes, éves hajtásnövekménye 15–20 cm körüli. Kifejlett korában körülbelül 3–5 méter magasra nő, kúp alakú, sűrű koronája szabályosan elágazó, és jól megtartja formáját. Tűlevelei merevebbek, szúrósak, kékeszöld színűek, sűrűn helyezkednek el a gallyakon, ami szép, díszítő hatást kelt. Színe tartós, egész évben jól látható, ezért a 'Koster' igazán vonzó fás szárú növény. Ezt a fajtát gyakran használják a kertekben díszfaként, alkalmas tűlevelűek csoportos ültetésébe is, illetve érdekes szoliter hatások kialakítására. Méretének és szabályos formájának köszönhetően kisebb területekre is ajánlott.

A szúrós lucfenyőt ezüstfenyőnek is nevezik. Szép tűlevelű fa, amely Észak-Amerikából származik, ahol hegyi folyók partján és mocsaras helyeken is előfordul. Jól fejlődik a sztyeppi övezet csernozjom talajain, de tőzeges és vizenyős talajokon is. Tűlevelei hosszabbak, merevek és erősen szúrósak. Színük matt zöld, szürkészöld vagy ezüstös-fehéres, mindkét oldalukon 3-6 sor gázcserenyílással. Tobozai puhák, hengeresen megnyúltak, fiatalon általában zöldek, éretten világosbarnák. 30 m magasra, ritkán akár 50 m-re is megnő. Koronája sűrűn ágas, vízszintes, kúposan elrendeződő ágakkal. A kertészetben az egyik legkedveltebb és leggyakrabban alkalmazott lucfenyő, parkokban és kis kertekben egyaránt. Számos fajtában termesztik. Főként a szürkés vagy kékesszürke tűlevelű fajták nagyon dekoratívak, különösen fiatal korban, azaz 20-30 éves korukig. A nagyvárosok és gyárak közelének szennyezett levegőjét is viszonylag jól tűri, ahol más tűlevelűek szenvednek. Lassú növekedésének köszönhetően kis kertekbe is alkalmas.

Termesztés: A 'Koster' lucfenyő fagytűrő (kb. –35 °C-ig bírja), napos vagy félárnyékos termőhelyet kedvel. A jó vízáteresztő, enyhén savanyú vagy semleges talajokat részesíti előnyben. A pangó vizet nem tűri, a talajviszonyokkal szemben azonban viszonylag igénytelen.