Szúróslevelű illatcserje 'Purpureus' Osmanthus heterophyllus 'Purpureus'

Termék részletes leírása

Szúróslevelű illatcserje 'Purpureus' - az olajfafélék családjába tartozó örökzöld díszfajta. A botanikai faj Japánból, Tajvanról és Kelet-Ázsia szomszédos területeiről származik, ahol erdőszéleken, cserjésekben és hegyoldalakon nő. A fajtát a 19. században vezették be Angliában, elsősorban fiatal hajtásainak feltűnő színe miatt értékes. A kihajtó levelek sötét borvörös vagy bíborfekete árnyalatúak, amely a nyár folyamán fokozatosan mélyzöldbe vált. A levelek bőrneműek, fényesek, fiatalon feltűnően szúrósan fogazottak, az idősebb ágakon kevésbé fogazottak vagy szinte ép szélűek. A cserje lassan vagy közepesen gyorsan nő, évente általában 15–25 cm-t, és szilárd, sűrűn elágazó, felálló vagy ovális habitust alakít ki. Hazai kertekben körülbelül 2–3 m magasra és 1,5–2,5 m szélesre nő. Szeptembertől novemberig a levélhónaljakban apró, krémfehér virágok jelennek meg, édes illatuk jázminra vagy érett gyümölcsre emlékeztet. A virágok a késői beporzókat is odacsalogathatják. Kékesfekete termései csak ritkán képződnek, és termesztési jelentőségük nincs. Örökzöld szoliterként, átláthatatlan élősövényként, bejáratok mellett, utak mentén vagy nagyobb edényekben is jól érvényesül. Jól társítható rododendronokkal, babérhangákkal, dérbabokkal, páfrányokkal, bőrlevelekkel és világos lombú tűlevelűekkel.

Termesztés:  Humuszos, jó vízáteresztő, mérsékelten nedves, semleges vagy enyhén lúgos kémhatású talajban fejlődik jól, a tartós pangó vizet, valamint a szélsőségesen száraz, tápanyagszegény talajt nem tűri. Legalkalmasabb számára a hideg és kiszárító szelektől védett, napos vagy félárnyékos termőhely, ahol sűrű, kompakt bokrot nevel és megbízhatóan fejleszt virágrügyeket. A trágyázást tavasszal érdemes elvégezni, szükség esetén virágzás után kiegyensúlyozott, díszcserjékhez való trágyával kiegészíthető. A metszést nagyon jól tűri, virágzás után végezzük, ekkor a cserje formázható, ifjítható, és eltávolíthatók a sérült vagy rossz irányba növő hajtások. Az öntözés főként ültetés után és hosszabb aszályos időszakokban fontos, az idősebb növények már viszonylag jól tűrik az átmeneti szárazságot. Több növény ültetésekor körülbelül 100–150 cm-es tőtávolság ajánlott, hogy elegendő hely jusson a természetes növekedéshez és a dús lombozathoz.

Szerző: Jana | Revízió: 28.07. 2026