Tarka koronafürt Coronilla varia

Termék részletes leírása

Tarka koronafürt - a pillangósvirágúak családjába tartozó évelő növény. Európából és Nyugat-Ázsiából származik, hazai viszonyok között napos lejtőkön és töltéseken is találkozhatunk vele, ahol a talaj eső után gyorsan kiszárad. Kúszó rizómái és tarackjai összefüggő telepeket alkotnak, amelyek jól tűrik a nedvesség és az azt követő szárazság váltakozását, és képesek megkötni a talajt. Föld feletti szárai heverők vagy felemelkedők, a kertben általában 30–60 cm magasak, az állomány fokozatosan szélességben is terjed, gyakran 80–120 cm-nél is szélesebbre. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, apró, elliptikus levélkékből állnak, élénkzöldek és finom textúrájúak. Júniustól augusztusig jelennek meg ernyőszerű virágzatai, világosabb szegélyű, rózsaszín árnyalatú pillangós virágokkal. A virágok virágport és nektárt is kínálnak, gyakran látogatják őket a méhek és a poszméhek. Gyökérgümői megkötik a légköri nitrogént, így a növény szegényebb talajon is jól fejlődik. Kertkompozícióban nagyobb felületeken és lejtőkön talajtakaró kitöltésként érvényesül, ahol jól illeszkedik a szárazságtűrő díszfüvekhez és évelőkhöz, például csenkeszekhez, árvalányhajhoz, cickafarkhoz, zsályákhoz vagy varjúhájakhoz. Erőteljesen terjed, ezért érdemes számára elhatárolt helyet biztosítani. Elvirágzás után keskeny hüvelyek jelenhetnek meg, amelyek késő nyári díszt adnak, és szárazabb állományban is dekoratívak.

Termesztés:  Legjobban a teljes napfény, a melegebb mikroklíma és a gyors vízelvezetésű, jó vízáteresztő talaj felel meg neki, gyakran meszesebb alapkőzeten is, tájékoztató jelleggel pH 6,0–8,0 között. Nehéz agyagtalajban a vízelvezetés javítása után, durvább homok vagy kavics bekeverésével fejlődik jól. Öntözésre főként ültetés után van szükség, begyökeresedés után a növény a szárazságot jobban tűri, mint a tartós pangó vizet. A trágyázás általában tavaszi kis mennyiségű komposztra korlátozódik, a nitrogénnel való túltrágyázás a virágzás rovására a lombot erősíti. Az állomány a fő virágzási hullám után visszavágható, ami elősegíti a besűrűsödést és újabb virágok képződését, a tél végén a száraz szárakat eltávolítjuk. Ültetése márciustól októberig lehetséges, 30–40 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként mintegy 6–9 db-nak felel meg. Hazai viszonyok között megbízhatóan fagytűrő, körülbelül -34 °C-ig. Tartósan nedves árnyékban lisztharmat támadhatja, egyébként igénytelen, csak alkalmanként jelenik meg rajta levéltetű. A növény nem takarmányozásra való, lovak számára alkalmatlannak tartják. Ágyásban bevált a kavicsmulcs és a tarackok rendszeres ellenőrzése, esetleg sekély gyökérzár alkalmazása, hogy az állomány ne terjedjen át a szomszédos ültetésekbe. Nagyobb lejtőkön és töltéseken ezzel szemben a terjedés segíti a gyors záródást és a gyomok visszaszorítását.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.1. 2026