Tatár lonc 'Arnold Red' Lonicera tatarica 'Arnold Red'

Termék részletes leírása

Tatár lonc 'Arnold Red' - szép, lombhullató cserje feltűnően rózsásvörös vagy piros virágokkal és díszes piros termésekkel. A Lonicera tatarica faj Délkelet-Európából, a Kaukázusból, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiából származik, ahol világos bozótosokban, erdőszéleken, völgyekben, szárazabb vagy mérsékelten nedves termőhelyeken nő. Az 'Arnold Red' fajta a 'Latifolia' fajta magoncaként jött létre az amerikai Arnold Arborétumban 1945-ben, és sötétebb piros virágai, valamint feltűnő termései miatt becsülik. Sűrű, felálló vagy szélesen terülő cserjévé fejlődik, ívesen hajló ágakkal. Kifejlett korában hazai viszonyok között körülbelül 2–3 m magasra és 2–2,5 m szélesre nő, nagyon kedvező körülmények között nagyobb is lehet. Levelei átellenesek, tojásdadok vagy elliptikusak, zöldek, ép szélűek, ősszel megsárgulnak, vagy különösebb elszíneződés nélkül lehullanak. Virágai aprók, csövesek vagy kétajkúak, rózsásvörösek, kárminpirosak vagy mélyrózsaszínek, párosával jelennek meg az ágak mentén májustól júniusig. Illatuk finom vagy alig érezhető. Elvirágzás után fényes, élénkpiros bogyók képződnek, amelyek díszesek, és a madarak is szívesen keresik őket. A termések nem fogyaszthatók. A fajta szabadon növő sövényekbe, cserjecsoportokba, természetközeli ültetésekbe, nagyobb kertekbe, szélfogókba, telekszélekre és kevésbé formális takarásokra alkalmas.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos helyre ültethető, a legdúsabb virágzást és termést napos termőhelyen hozza. A cserje alkalmazkodó, elviseli az átlagos kerti körülményeket, a városi környezetet, begyökeresedés után pedig a rövidebb szárazságot is. A talaj legyen jó vízáteresztő, közepesen tápdús, vályogos vagy homokos vályog, mérsékelten nedves, de tartós pangó víz nélkül, pH-ja körülbelül 6,0–8,0. A meszesebb talajt is elviseli. Kötött talajba érdemes komposztot és vízelvezető adalékot keverni, száraz talajban a szerves mulcs segít. Ültetése márciustól májusig vagy szeptembertől októberig ajánlott, a konténeres növények öntözés biztosítása mellett a szezon során is ültethetők. Cserjecsoportokba körülbelül 1,5–2 m-es, szabadon növő sövénybe a kívánt sűrűségtől függően 80–120 cm-es tőtávolságra ültetik. Ültetés után fontos a rendszeres öntözés, a begyökeresedett cserje a szárazabb időszakokat sok kényesebb díszcserjénél jobban bírja. Mérsékelt trágyázás elegendő, legjobb tavasszal komposzttal. A metszést elvirágzás után vagy a tél végén végezzük, ilyenkor eltávolítjuk az idős, sérült és besűrűsödő ágakat. Az idősebb cserjék jól tűrik az ifjítást, a legöregebb hajtások fokozatos, tő közeli kivágásával. A mulcs csökkenti a kiszáradást és a gyomosodást. Edényben csak fiatalabb növények nevelhetők, nagy konténerben. A beérett növények fagytűrése körülbelül -30 és -35 °C között van.

Szerző: Kristýna | Revízió: 13.07. 2026