Tatár lonc 'Arnold Red' Lonicera tatarica "Arnold Red"

Termék részletes leírása

Tatár honbor 'Arnold Red' – gyönyörű lombhullató cserje, amely kiemelkedő rózsaszín-vörös vagy vörös virágaival és dekoratív vörös terméseivel nyűgözi le a kerttulajdonosokat. A Lonicera tatarica faj Dél-Kelet-Európából, a Kaukázusból, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiából származik, ahol világos cserjésekben, erdőszélben, völgyekben, szárazabb vagy mérséken nyirkos helyeken őshonos. Az 'Arnold Red' kultivár az Egyesült Államokban, az Arnold Arboretumban lett nemesítve 1945-ben a 'Latifolia' fajta magvából; sötétebb vörös virágai és výrazos termései miatt különösen értékes. Sűrű, felálló vagy szélesen terülő habitusszal rendelkezik, ágai ívesek. Felnőtt állapotában csehországi körülmények között nagyjából 2–3 m magasra és 2–2,5 m szélesre nő, optimális körülmények között azonban nagyobb is lehet. Leveljei szembenállók, tojás alakúak vagy elliptikusak, zöldek és egész szélekűek; ősszel sárgulnak vagy lehullanak anélkül, hogy kiemelkedő színesedést produkálnának. Virágai aprók, csöves vagy képszájas alakúak, színük rózsaszín-vörös, karminvörös vagy mély rózsaszín; május és június között párban jelennek meg az ágak mentén. Az illata általában finom vagy jellegtelen. A virágzás után fényes, élénkvörös bogyók alakulnak ki, amelyek dekoratívak és vonzzák a madarakat. A gyümölcsök nem fogyasztásra valók. Ez a kultivár kiválóan alkalmas lazában növő sövényekbe, cserjecsoportokba, természetes beplantálásokba, nagyobb kertekbe, szélvonalakba, telekszélre és kevésbé formális takarófalakba.

Gondozása: Ideális helyre tűzése teljes napfénybe vagy félárnyékba; a napos terület biztosítja a legsűrűbb virágzást és terméshozamot. A cserje alkalmazkodó; jól bírja az átlagos kerti körülményeket, a városi környezetet, valamint a gyökeresedés utáni rövid ideig tartó szárazságot is. A talaj legyen jó vízáteresztő képességű, közepesen tápanyagban gazdag, agyagos vagy agyag-homokos, mérséken nyirkos, de ne álljon alatta a víz; a pH-értéke legyen körülbelül 6,0–8,0. A meszesebb talajokat is tolerálja. Nehéz talaj esetén érdemes komposztot és drénanyagot forgatni bele, száraz talajon pedig a szerves mulcs segít. Az ültetésre a legalkalmasabb időszak márciustól májusig, illetve szeptembertől októberig; a konténeres növények a szezon során is ültethetők, amennyiben biztosítjuk az öntözést. Cserjecsoportokban körülbelül 1,5–2 m távolságra ültessük őket, lazában növő sövényként a kívánt sűrűségtől függően 80–120 cm-es távolság javasolt. Ültetés után fontos a rendszeres öntözés; a már gyökeresedett cserje azonban sok érzékenyebb díszcserjénél jobban tűri a szárazabb időszakokat. A tápanyag-utánpótláshoz elegendő egy kevés komposzt tavasszal. A metszést a virágzás után vagy a tél végén végezzük, ilyenkor távolítsuk el az öreg, sérült és a bokrot sűrítő ágakat. Az idősebb cserjék jól reagálnak a fiatalításon, amely a legidősebb hajtások fokozatos eltávolításával történik a földfelszín közelében. A mulcsozás csökkenti a kiszáradást és a gyomosodást. Dézsában történő nevelése csak fiatal növények esetében, nagy konténerben javasolt. A kifejlődött növények fagytűrése körülbelül -30 és -35 °C között mozog.

Szerző: Kristýna | Revízió: 2026.07.13