Tatár sóvirág Goniolimon tataricum

Termék részletes leírása

Tatár sóvirág - a kékgyökérfélék családjába tartozó szárazságkedvelő évelő, amely a katalógusokban Limonium tataricum néven is szerepel. Délkelet-Európa és Nyugat-Ázsia sztyeppéiről, valamint száraz gyepeiről származik, ahol sovány, gyakran meszes talajon nő. Hosszúkás, merevebb levelekből álló tőlevélrózsát fejleszt, amelyből vékony, egyenes szárak nőnek, finoman elágazó bugákkal. Kifejlett korában körülbelül 40–60 cm magasra és 30–45 cm szélesre nő. Virágai aprók és papírszerűen szárazak. Leggyakrabban halványlilák, rendszerint júliusban és augusztusban nyílnak. Hatását az elágazó bugákban álló számtalan apró virág adja, amelyek az ágyásban finom köd benyomását keltik. Szárításhoz a szárakat részben kinyílt virágokkal vágjuk le. Csokorba kötve jól kiszáradnak szellős, árnyékos helyen. A növény nem illatos, nem nyomja el a környező ültetést, és a méhek kedvelik. Kompozíciókban zsályák, levendulák, kasvirágok és díszfüvek mellett válik be.

Termesztés: Teljes napfényt, meleg mikroklímát és gyors vízelvezetésű talajt igényel. Legalkalmasabb a soványabb, homokos vagy kavicsos, jó vízelvezetésű föld, az ajánlott pH körülbelül 6,5–8,0. Begyökeresedés után az öntözés a hosszabb száraz időszakokra korlátozódik, mert a túlöntözés növeli a gyökérrothadás kockázatát. A trágyázás legyen mértékletes, mert a nitrogénfelesleg puha növekedéshez vezet. Kötöttebb talajban beválik a magaságyásos termesztés és a kőzúzalék-mulcs. A növényeket márciustól októberig ültetjük 35–45 cm-es tőtávolsággal, ez nagyjából 5–7 db/m². Fagytűrése körülbelül -23 és -35 °C között van, szárazabb termőhelyen telel át a legjobban. A virágszárakat elvirágzás után eltávolítjuk. Edényben ásványi közeg ajánlott, télen pedig beázástól védett elhelyezés. Tartós nedvesség esetén levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők jelentősége csekély.

Szerző: Kristýna | Revízió: 08.01. 2026