Tatárföldi som 'Gouchaultii' Cornus alba 'Gouchaultii'

Termék részletes leírása

Tatárföldi som 'Gouchaultii' - a tatárföldi som hagyományos, tarka levelű fajtája. Sűrűn elágazó, szélesen terülő cserjét nevel, amely kifejlett korában 150–200 cm magas és 150–200 cm széles. Lombhullató, oválisan lándzsás levelei rendkívül tarkák: a levél közepe élénkzöld, széleit pedig széles, szabálytalan, sárga vagy krémszínű szegély díszíti, amely lombfakadáskor és erős napfényben gyakran mutatós rózsaszín vagy bronzos árnyalatot kap. Ősszel a levelek ragyogó rózsás-bíbor és borvörös tónusúra színeződnek. Lombhullás után válik igazán feltűnővé a fiatal hajtások ragyogó korallvörös vagy borvörös kérge. Május és június között virágzik. Az ágak végén apró, lapos bogernyők fejlődnek krémfehér virágokból, amelyek vonzzák a méheket és más beporzókat. Virágzás után gömbölyű, fehér vagy halványkékes termések képződnek, amelyek a madarak kedvelt táplálékai. A termések az emberre nem mérgezők, de konyhai felhasználásuk nincs. A fajta előnye a kivételes, -35 °C-ig terjedő fagytűrés és a levelek egész szezonon át tartó színessége. A levelek és a téli vesszők legintenzívebb színeződéséhez napos vagy enyhén félárnyékos termőhelyet igényel. Kiválóan tűri a vizenyős helyeket és a kötöttebb talajt is. A téli élénkvörös hajtások és a tömör növekedési forma megőrzése érdekében tavasszal erős visszametszés ajánlott. A kertépítészetben ragyogó szoliterként, tarka cserjecsoportokban, vízpartok mentén és rézsűk megkötésére egyaránt alkalmazzák.

A tatárföldi som lombhullató cserje, amely kifejező színeivel és esztétikus megjelenésével vonja magára a figyelmet. Természetes elterjedési területe az európai Oroszország északkeleti részétől a Távol-Keletig, Japánig, Mongóliáig és Északkelet-Kínáig terjed. A tatárföldi som 1,5–3 m magas cserje, jellegzetes vörös, többnyire egyenesen felálló, sima vesszői különösen télen tűnnek ki. Ovális levelei nyáron élénkzöldek, ősszel vörös, narancssárga vagy bíbor árnyalatot ölthetnek. Májustól júniusig apró, fehér virágokkal virít, amelyek feltűnő virágzatot alkotnak. Termése apró, fehér vagy kékesfekete bogyó, amelyet a madarak szívesen fogyasztanak.

Termesztés: Termesztéséhez napos vagy félárnyékos termőhely ajánlott, teljes napon a levelek színe a legkifejezőbb. A som a talajok széles skáláját elviseli, de legjobban a vályogos vagy homokos vályog, mérsékelten nedves, jó vízelvezetésű talajban fejlődik. Az átmenetileg vizenyős körülményeket is tűri, ezért tavak körül és a kert nedvesebb részein is alkalmazzák. A talaj kémhatása megközelítőleg pH 6,0 és 7,5 között lehet. Öntözésre főként az ültetést követő első évben van szükség, később a növény a száraz időszakokat is jól viseli. A mélyvörös téli vesszők megőrzése érdekében kora tavasszal ifjító metszést végzünk, amelynek során az idősebb hajtások egy részét a talaj szintjén eltávolítjuk, így serkentjük a fiatal, színes vesszők képződését. A cserje márciustól októberig ültethető, sövényben a tövek között kb. 0,6–0,8 m távolsággal, csoportos ültetésben 2–3 db/m² mennyiségben. Fagytűrése -35 °C-ig terjed, így Magyarország minden vidékén megbízhatóan áttelel. A betegségek közül levélfoltosság vagy lisztharmat jelentkezhet, ezek legjobban jól szellőző termőhellyel és nem túl nedves talajjal előzhetők meg. Minimális gondozást igénylő cserje, amely egész évben díszítő hatású.

Szerző: Lucie | Revízió: 10.9. 2026