Tengerparti mamutfenyő 'Adpressa' Sequoia sempervirens 'Adpressa'

Termék részletes leírása

Mamutfenyő 'Adpressa' - az 'Adpressa' kultivart Franciaországban nemesítették André Leroy faiskolájában, és 1867-ben nevezték el Carrièrem. Törpe formák közé tartozik, amelyek metszés nélkül is sűrű, széles kúp alakú elágazást tartanak fenn. A tűlevelek nagyon rövidek, általában 6-10 mm, a hajtásokon szorosan illeszkednek, és tavasszal a hajtások krémfehér rügyeket és hegyeket hoznak, amelyek nyáron sötétzöldre színeződnek. A tűlevelek nagyon rövidek, általában 6–10 mm, a hajtásokon szorosan illeszkednek, és tavasszal a hajtások krémfehér rügyeket és hegyeket hoznak, amelyek nyáron sötétzöldre színeződnek. Kertjeinkben lassan nő, gyakran 15–25 cm évente, 10 év után körülbelül 2–3 m magas és 1,5–2 m széles. Felnőtt korában leggyakrabban 4–6 m magas és 1,5–2,5 m széles, nagyon kedvező éghajlaton ennél magasabbra is nőhet. Idővel elveszítheti alsó ágait, de a kúpos sziluett megmarad. A apró, ovális tobozok 1,5–3 cm-esek, vörösesbarna árnyalatúra érnek. Az első évben ültetés után alacsonynak és szélesnek tűnik, csak később hoz felfelé irányuló csúcsrügyet. Az örökzöld lombozat egész évben a növényen marad, finom textúrát alkotva, amely jól kontrasztál a nagylevelű évelőkkel. A kéreg a Sequoia nemzetségnél puha és szálas, narancsbarna árnyalatú, az idősebb törzsrészeken csíkokban hámlik. Kerti kompozícióban örökzöld szoliternövényként érvényesül, a tavaszi hajtáscsúcsok finom színváltozásával, szépen kiegészíti a páfrányokat, rododendronokat és az árnyékkedvelő évelőket.

Vörösfenyő - gyorsan növő tűlevelű, amely természetes élőhelyén akár 120 m magasságot és 9 m törzsméretet is elérhet. Nálunk általában 50 m magasságot ér el, 2 m átmérőjű törzzsel. Különösen figyelemre méltó a finom, fás kéreg. Az ágak vízszintesen rendeződnek és hajlottak. A fiatal ágak szögletesek, először zöldek, mielőtt vörösbarnára váltanának. A tűklevelű levelek viszonylag rövidek, kb. 2 cm-esek, az ágak mindkét oldalán elhelyezkednek, sötétzöldek, alul fehér csíkkal. A tobozok sárgásbarnák a porzósak, zöldek a termősek. Ideális szoliter fa.

Növesztés: A teljes napot vagy a könnyű félárnyékot kedveli, és védett helyet, mentesen a kiszárító téli széltől. A talaj leginkább áteresztő homokos vályogtalaj, tápláló és tartósan enyhén nedves, pH-értéke kb. 5,5–7,0. A konténeres növényeket márciustól novemberig lehet ültetni, a földlabdás növényeknél tavasszal vagy ősszel ajánlott. Az ültetés után rendszeres öntözés és mulcsozás ajánlott, mivel a fajta rosszul tűri a gyökérzóna hosszan tartó kiszáradását, ugyanakkor a nedvesebb talajt is elviseli, ha jól vízelvezető. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő komposzt vagy lassan oldódó műtrágya a tűlevelűek számára. A metszést általában nem végzik, csak az elhalt ágakat távolítják el. Az európai termesztői katalógusok szerint a fagytűrés nagyjából -12 °C, jó gyökeresedés után védett mikroklimában rövid ideig akár -18 °C-ot is elviselhet. Magyarországon a termesztés főleg a melegebb vidékeken és városi kertekben sikeres, a fiatal ültetvények gyakran igényelnek téli takarást és gyökérvédelmet. Csoportokban kb. 8–10 m távolságot tartanak, és számolni kell azzal, hogy a fa nem tolerálja a tömörödött talajt és a hosszan tartó burkolást a gyökérzónában. Nehéz, rosszul vízelvezető talajokon gyökérrothadás veszélye áll fenn, szárazságban takácsatkák jelenhetnek meg, a megelőzés a egyenletes nedvesség és a szellős hely. Jól tűri a szokásos szelet és a vízi területekről érkező szelet is, problémás főként a kiszárító szél. A fiatal növények csak fiatalon mutatkoznak meg edényben, az edényt télire szigetelni kell, és a szubsztrátumot nem szabad teljesen kiszárítani. A régebbi tűlevelek belső lehullása tavasszal a örökzöld tűlevelűeknél természetes.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2026.02.13.