Terülő lángvirág Phlox divaricata

Termék részletes leírása

Terülő lángvirág - a csatavirágfélék (Polemoniaceae) családjába tartozó, tövesen növő vagy lassan terjedő évelő. Kelet-Észak-Amerika nedvesebb lomberdeiből, bozótosok széléről és patakpartjairól származik. A kertben 20–40 cm magas és nagyjából 30–45 cm széles, alacsony párnákat nevel, amelyek rövid tarackokkal fokozatosan terjednek, és tavaszi aláültetésként borítják a talajt. Levelei átellenesek, keskeny tojásdadok vagy lándzsásak, finoman szőrösek. Tavasszal feltűnően friss zöldek, télen részben zöldek maradnak. Áprilistól májusig, hűvösebb fekvésben júniusig a lomb fölött laza virágzati bugák fejlődnek. Ezek 2–3 cm széles, ötcimpájú, kék vagy kékeslila virágokat hoznak. A virágok enyhén illatosak, ezért közelről, ösvények mentén vagy pihenőhelyek mellett is jól érvényesülnek. Korai évelőként vonzza a méheket és a lepkéket, elvirágzás után apró, magvas toktermést érlel. Természetközeli ültetésekbe, évelőágyásokba, utak szegélyezésére és lombhullató fák alá aljnövényzetnek ajánlott. Árnyékliliomokkal, tűzesőkkel, püspöksüvegekkel, kaukázusi nefelejccsel, keltikékkel és finom páfrányokkal jól társítható. Az árlevelű lángvirághoz (Phlox subulata) képest jobban tűri az árnyékot és a humuszos talajt, a száraz, napos lejtőkön viszont kevésbé fejlődik. 

Termesztés: A terülő lángvirág megbízható neveléséhez a félárnyék vagy a szórt árnyék vált be, szélvédett helyen, magasabb páratartalom mellett. Teljes napon főként hűvösebb fekvésben és egyenletes nedvesség mellett marad szép. Legjobb számára a humuszos, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő és tartósan mérsékelten nedves talaj, körülbelül pH 5,5–7 kémhatással. A nehéz agyagtalaj komposzttal és apró szemcsés drénréteggel lazítható. Laza talajon lombkomposztból vagy humuszból álló réteg ajánlott, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és csökkenti a kiszáradást. Ültetése márciustól októberig lehetséges, leggyakrabban tavasszal vagy kora ősszel. A tőtávolság 35–40 cm, ami négyzetméterenként körülbelül 6–8 db-nak felel meg. Az ültetést követő első évben fontos a rendszeres öntözés, később is inkább rosszul viseli a rövid ideig tartó szárazságot. A trágyázás általában a komposzt tavaszi pótlására korlátozódik, mert a túlzott nitrogén laza szövetű, betegségekre fogékonyabb növekedést okoz. Elvirágzás után a szárakat gyakran visszavágják, hogy a tő besűrűsödjön és jobb legyen a légáramlás. A tövek néhány év után megújításként szétoszthatók. Edényben alul drénréteggel és gyakoribb öntözéssel fejlődik jól, mert a gyökérlabda gyorsabban kiszárad. Leggyakoribb problémája a lisztharmat száraz, forró nyarakon, ritkán takácsatkák vagy a nyulak okozta rágások jelentkeznek. Meleg és párásabb fekvésben a jobb légáramlás érdekében a tőtávolság növelhető. A begyökeresedett tövek általában körülbelül -34 és -40 °C közötti fagyot is elviselnek, a frissen ültetett növények hótakaró nélküli fagyban már -28 °C körül is károsodhatnak.

Szerző: Kristýna | Revízió: 03.02. 2026