Terülő madárbirs Cotoneaster procumbens

Termék részletes leírása

Terülő madárbirs - alacsony, talajtakaró cserje a rózsafélék családjából. A kertészeti gyakorlatban gyakran 'Queen of Carpets' típusú fajtákban forgalmazzák, amelyek a kínai hegyvidékekhez kötődő, apró levelű madárbirsek köréből származnak. Nagyon alacsony, szélesen szétterülő állományt alkot elfekvő, kúszó hajtásokkal, amelyek követik a terep vonalát, és idővel sűrű felületet képeznek. Szokásos magassága 0,1–0,2 m, szélessége 1–1,5 m. Levelei aprók, bőrszerűek, fényesek és sötétzöldek, enyhe teleken megmaradnak, hidegebb fekvésben részben lehullhatnak vagy bronzosan sötétedhetnek. Májustól júniusig apró fehér virágok nyílnak, amelyek méretükkel ugyan nem tűnnek ki, de táplálékot nyújtanak a méheknek és más rovaroknak. Nyár végétől érnek a gömbölyű piros almácskák, amelyek gyakran télig díszítenek. A termések elsősorban a madarakat táplálják, emberi fogyasztásra nem használatosak. A Terülő madárbirs sziklakertekbe, száraz kőfalakra, kisebb lejtőkre, cserjék elé, lépőkövek mellé, edényekbe, valamint alacsony gyeppótlóként ajánlott olyan helyekre, ahol nincs gyakori taposás. Jól társítható kakukkfűvel, varjúhájakkal, csenkeszekkel, alacsony borókákkal, levendulával, gólyaorrokkal és tavaszi hagymás növényekkel.

Termesztés: Teljes napon és félárnyékban is jól fejlődik, árnyékban ritkul, kevesebbet virágzik és terem. A jó vízáteresztő, humuszos, jó drénezésű talajt kedveli, amely nem szárad ki csontszárazra, de tartósan sem marad vizes. Elviseli a gyengén savanyú és a meszes talajt is, tájékoztató jelleggel pH 5,5–7,5 között. Ültetés után az első évben rendszeres öntözés ajánlott, később viszonylag jól tűri a szárazságot. Mérsékelt tavaszi trágyázás elegendő komposzttal vagy lassan oldódó díszcserje-trágyával, az állomány tisztán tartását kéreg- vagy faapríték-mulcs segíti. A metszés általában a túlnövő hajtások visszavágására korlátozódik virágzás után vagy kora tavasszal, hogy elősegítse az elágazást és megőrizze az alacsony formát. Ültetésének ideje márciustól novemberig tart, fagyott talaj kivételével. Az állomány gyors záródásához 40–60 cm-es tőtávolság ajánlott, ez nagyjából 3–5 növény négyzetméterenként. A növény körülbelül -20 °C-ig fagytűrő. Nyílt fekvésben a téli nap és a szél a levelek kiszáradását okozhatja, ezért a mulcs és olvadáskor a téli öntözés segít. A betegségek közül tűzelhalás, száraz nyarakon lisztharmat is előfordulhat, a kártevők közül levéltetvek és pajzstetvek. A sérült hajtások időben történő eltávolítása és a jól szellőző ültetés általában csökkenti a kockázatot.

Szerző: Kristýna | Revízió: 24.06. 2026