Tollas szegfű 'Double Rose' - Dianthus plumarius 'Double Rose' Dianthus plumarius 'Double Rose'

Termék részletes leírása

Pelytkés szegfű 'Double Rose' - Európa hagyományos sziklákon és mészkőlejtőkön növő évelői közé tartozik, ahol sekély, kavicsos talajban nő, és bírja a szelet és a gyors kiszáradást. A ‘Double Rose’ kultivár ezt a természetesen takarékos jelleget folytatja, sűrű, örökzöld, keskeny, szürkészöld levelekből álló párnákat képez, általában 20–30 cm magas és 30–40 cm széles. Május és július között rövid, erős szárak törnek elő telt, meleg rózsaszín virágokkal, finoman fogazott szirmokkal. Az illat édesen fűszeres, legintenzívebb a meleg estéken. A fő virágzási hullám után, jó kondíció esetén, nyár végén gyengébb ismétlődés tapasztalható. A növény sziklakertben, száraz támfalakon, kavicsos ágyásokban, valamint évelőágyások elejében érvényesül, ahol tiszta, alacsony szegélyt képez. Kombinációkban kiválóan mutat aranyvesszővel, saxifragával, alacsony varjúhájjal vagy levendulával, amelyek hasonló igényeket támasztanak a vízáteresztő képesség és a napfény tekintetében. Díszíti a sziklakertet, a kőfalakat vagy a virágágyások széleit. Jól mutat egy cserépben. A vetéstávolságot 25–35 cm-re kell megválasztani, ami körülbelül 8–11 növényt jelent négyzetméterenként. Az öntözésre főként telepítés után és edényekben van szükség.

Termesztés: Saját körülményeink között a leginkább teljes napon, szélvédett helyen és fal vagy enyhe lejtő melletti meleg mikroklímában nevelhető, ahol a növényzet eső után gyorsan kiszárad. A talaj általában könnyű, homokos-vályogos vagy kavicsos, jó vízelvezetéssel, sziklakerti fajoknál magasabb kőzettörmelék tartalommal. Az ajánlott pH általában 6,8–8,2 körül mozog. Az öntözés gyökeresedés után mérsékelt, az öntözések között hagyjuk a szubsztrátumot kiszáradni, a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal általában alacsony dózisú kiegyensúlyozott műtrágya is elegendő. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, és a fővirágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszavágjuk, hogy sűrűbb legyen. A mulcs alkalmasabb ásványi, például finom kavics, a szerves mulcsok megtartják a vizet. Céltartályban a kavics és a vízelvezető réteg hozzáadásával át nem eresztő aljzat bizonyul előnyösnek, télen védett helyen, hogy a virágtartó ne álljon vízben. A konténeres ültetés leggyakrabban márciustól novemberig tart, hűvösebb fekvésekben a tavaszt részesítik előnyben. A fagytűrés a strapabíró évelő fajoknál megközelítőleg -20-tól -34 °C-ig terjed, döntő tényező a téli nedvesség. Kezdőknek előnyös a kiemelt fekvés, a gyökerekhez történő öntözés és a 20–30 cm-es szellős távolság, szélesebb töveknél 30–40 cm, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növényt jelent m²-ként. Meggyökeresedés után a szegfűk ellenállóak a szárazsággal szemben, hosszan tartó stressz esetén azonban nehezebben fejlesztenek bimbókat. Betegségek közül előfordulhat lisztharmat és foltbetegség, kártevők közül levéltetvek és thripszek, szárazságban pedig takácsatkák is.