Tollas szegfű 'Double Rose' Dianthus plumarius 'Double Rose'

Termék részletes leírása

Tollas szegfű 'Double Rose' - Európa köves lejtőinek és mészkőhegyoldalainak hagyományos évelője, ahol sekély, kavicsos talajban él, és jól tűri a szelet és a gyors kiszáradást. A 'Double Rose' fajta ezt a természetesen igénytelen jelleget viszi tovább: keskeny, szürkészöld levelekből sűrű, örökzöld tövet nevel, amely általában 20–30 cm magas és 30–40 cm széles. Májustól júliusig rövid, erős száron telt, meleg rózsaszín virágok nyílnak, finoman fogazott szélű sziromlevelekkel. Illata édesen fűszeres, a meleg estéken a legerősebb. A fő virágzási hullám után jó kondícióban nyár végén gyengébb újravirágzás is megfigyelhető. Sziklakertekben, száraz támfalakon, kavicságyásokban és évelőágyások első sorában egyaránt jól érvényesül, ahol tiszta, alacsony szegélyt alkot. Ternyével, kőtörőfüvekkel, alacsony varjúhájakkal vagy levendulával társítva mutat a legszebben, mivel ezek hasonlóan igénylik a jó vízelvezetést és a napsütést. Díszíti a sziklakertet, a támfalakat és az évelőágyások szegélyét. Edényben is mutatós. Az ültetési távolság 25–35 cm, ami négyzetméterenként körülbelül 8–11 növénynek felel meg. Öntözésre főként ültetés után és edényes tartásban van szükség.

Termesztés: Hazai viszonyok között teljes napon, szélvédett helyen, támfal melletti vagy enyhe lejtőn lévő meleg mikroklímában fejlődik a legjobban, ahol a növényzet eső után gyorsan felszárad. Laza, homokos vályog- vagy kavicsos talaj ajánlott, jó vízelvezetéssel, a sziklakerti fajoknál nagyobb kőzúzalék-aránnyal. Az ajánlott pH általában körülbelül 6,8–8,2. Begyökeresedés után mérsékelt öntözést igényel, két öntözés között a közegnek ki kell száradnia, mert a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal többnyire elegendő kis adag kiegyensúlyozott műtrágya. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, a fő virágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszavágjuk, hogy besűrűsödjön. Takarásra inkább ásványi anyag, például apró kavics ajánlott, mert a szerves mulcsok megtartják a vizet. Edényben jó vízáteresztő, zúzalékkal kevert ültetőközeg és drénréteg válik be, télen védett elhelyezés, hogy a cserép ne álljon vízben. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hűvösebb fekvésben a tavaszi ültetés előnyösebb. Az ellenálló évelő fajok fagytűrése körülbelül -20 és -34 °C között mozog, a döntő tényező többnyire a téli nedvesség. Kezdőknek a kiemelt termőhely, a tő körüli öntözés és a laza, 20–30 cm-es, szélesebb tövek esetén 30–40 cm-es ültetési távolság ajánlott, ami fajtától függően négyzetméterenként nagyjából 10–25 növénynek felel meg. Begyökeresedés után a szegfűk jól tűrik a szárazságot, tartós stressz esetén azonban kevesebb bimbót hoznak. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság, a kártevők közül levéltetvek és tripszek, szárazságban takácsatkák is előfordulhatnak.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026