Tollas szegfű 'Haytor White' Dianthus plumarius 'Haytor White'

Termék részletes leírása

Tollas szegfű 'Haytor White' - örökzöld évelő, amely Európa szárazabb, köves termőhelyeiről származik, ahol mészkedvelő füvek és lágyszárúak alacsony gyepeiben él. A 'Haytor White' fajtát színének tisztasága és erős illata miatt kedvelik: keskeny, szürkészöld levelekből álló tőlevélrózsáiból általában 25–40 cm magas virágszárak nőnek, maga a párna pedig alacsony és sűrű marad, körülbelül 30–45 cm széles. Telt, fehér virágai mintegy 5–6 cm átmérőjűek, finoman rojtos szélűek, jellegzetes szegfűszegillattal. A fő virágzás májustól júliusig tart, az elnyílt szárak eltávolítása után gyakran augusztusig, szeptemberig elhúzódik. Örökzöld lombjának köszönhetően az ágyás télen is megőrzi szerkezetét, kavicsok között vagy kővályúkban különösen mutatós. Ültetésben jól társítható sziklai ternyével, kakukkfűvel, alacsony zsályákkal vagy levendulával, ahol fehér színe lágyítja a szárazságtűrő ültetések meleg tónusait. Nagyon szépen mutat vidéki stílusú kertekben díszfüvekkel. A 25–35 cm-es tőtávolság négyzetméterenként mintegy 8–11 tőnek felel meg. Az öntözés mérsékelt, különösen ültetés után és edényben.

Termesztés: Hazai viszonyok között legjobban teljes napon, szélvédett helyen és meleg mikroklímában, támfal mellett vagy enyhe lejtőn fejlődik, ahol a növényzet eső után gyorsan felszárad. Laza, homokos vályog- vagy kavicsos talaj való neki jó vízelvezetéssel, a sziklakerti fajoknál nagyobb kőzúzalék-aránnyal. Az ajánlott pH általában körülbelül 6,8–8,2. Begyökeresedés után takarékosan öntözzük, két öntözés között hagyjuk kiszáradni a közeget, a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal többnyire elegendő kis adag kiegyensúlyozott trágya. Az elnyílt szárakat eltávolítjuk, a fő virágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszavágjuk, hogy besűrűsödjön. Talajtakarásra az ásványi anyag, például a finom kavics alkalmasabb, a szerves mulcsok megtartják a vizet. Edényben jó vízáteresztő, zúzalékkal kevert közeg és vízelvezető réteg válik be, télen védett elhelyezés, hogy a cserép ne álljon vízben. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hűvösebb fekvésben a tavaszi ültetés ajánlott. Az ellenálló évelőfajok fagytűrése nagyjából -20 és -34 °C között mozog, döntő a téli nedvesség. Kezdőknek a megemelt termőhely, a tövekhez irányított öntözés és a laza, 20–30 cm-es, szélesebb töveknél 30–40 cm-es tőtávolság válik be, ami fajtától függően négyzetméterenként körülbelül 10–25 tőnek felel meg. Begyökeresedés után a szegfűk szárazságtűrők, tartós stressz esetén azonban kevesebb bimbót hoznak. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosságok, a kártevők közül levéltetvek és tripszek, szárazságban takácsatkák is megjelenhetnek.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026