Tollas szegfű 'Ine' Dianthus plumarius 'Ine'

Termék részletes leírása

Tollas szegfű 'Ine' - Európa száraz, köves élőhelyeinek évelője, jellemzően mészkövön, ahol keskeny, szürkéskék levelekből alacsony gyepet alkot. Az 'Ine' fajta megőrzi a természetes tömörséget, és finom pasztell hangsúlyt ad hozzá, sűrű, örökzöld párnája a virágszárakkal együtt nagyjából 20–30 cm magas és mintegy 30–40 cm széles. Májustól júliusig a levelek fölött rózsaszín árnyalatú, rojtos szélű virágok nyílnak, gyakran finoman kiemelt közepű, mintegy 4–5 cm átmérőjűek. Illata jellegzetesen szegfűillat, közelről és kora este is kellemes. Az elvirágzott szárak rendszeres eltávolításával a virágzás meghosszabbodik, és olykor augusztusban–szeptemberben megismétlődik. Alacsony termete révén kavicsos utak szegélyeként, sziklakertekben, támfalak kövei között és edényekben is érvényesül, ahol puha szegélyt alkot anélkül, hogy túlnőne. A rózsaszín színhez illik a macskamenta, a kakukkfű, a varjúhájak és az apró díszfüvek, amelyek kiemelik a levelek finom textúráját. A 25–35 cm-es tőtávolság négyzetméterenként mintegy 8–11 növénynek felel meg. Ültetés után rendszeres, később inkább alkalmankénti öntözést igényel.

Termesztés: Hazai viszonyok között teljes napon, szélvédett helyen és meleg mikroklímában, támfal mellett vagy enyhe lejtőn fejlődik a legjobban, ahol a növényzet eső után gyorsan felszárad. A könnyű, homokos vályog- vagy kavicsos, jó vízelvezetésű talaj megfelelő, sziklakerti fajoknál nagyobb kőzúzalék-aránnyal. Az ajánlott pH általában nagyjából 6,8–8,2. Begyökeresedés után mérsékelt öntözést igényel, két öntözés között a közeget hagyni kell kiszáradni, a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal többnyire elegendő kis adag kiegyensúlyozott műtrágya. Az elvirágzott szárakat eltávolítják, a fő virágzás után a növényt gyakran enyhén visszavágják, hogy besűrűsödjön. Talajtakarásra az ásványi anyag, például a finom kavics alkalmasabb, a szerves mulcsok visszatartják a vizet. Edényben a kőzúzalékkal kevert, jó vízáteresztő közeg és a vízelvezető réteg válik be, télen védett elhelyezés ajánlott, hogy a cserép ne álljon vízben. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hidegebb fekvésben a tavaszt részesítik előnyben. A fagytűrés az ellenálló évelő fajoknál nagyjából –20 és –34 °C között mozog, döntő többnyire a téli nedvesség. Kezdőknek a megemelt termőhely, a gyökerekhez irányított öntözés és a laza, 20–30 cm-es, szélesebb tövek esetén 30–40 cm-es tőtávolság válik be, ami fajtától függően négyzetméterenként mintegy 10–25 növénynek felel meg. Begyökeresedés után a szegfűk jól tűrik a szárazságot, tartós stressz esetén azonban nehezebben hoznak bimbót. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság, a kártevők közül levéltetű és tripsz, szárazságban takácsatka is előfordulhat.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026