Tollas szegfű 'Munot' - Dianthus plumarius 'Munot' Dianthus plumarius 'Munot'

Termék részletes leírása

Örökzöld pünkösdi szegfű 'Munot' - örökzöld évelő növény Európa sziklás, gyakran meszes lejtőiről, ahol sekély, gyorsan elvezető talajban él. A ‘Munot’ fajta élénk virágszínnel tűnik ki, miközben megőrzi a faj jellegzetes mértékletességét: sűrű, alacsony párnát képez keskeny, szürkészöld levelekből, virágzáskor általában 20–30 cm magas és körülbelül 30–40 cm széles. Május és július között karminszínű, gyakran enyhén sötétebb középpel rendelkező, 4–5 cm átmérőjű, rojtos virágokat hoz. Az illat erősen szegfűszegre emlékeztet, meleg napokon a legkifejezettebb. Az elnyílt szárak eltávolítása után a virágzás meghosszabbodik, és jó kondícióban augusztusban gyengén megismétlődhet. A növény alkalmas sziklakertbe, száraz támfalakra, kavicsos ágyásokba, valamint évelőágyások alacsony szegélyezésére. Az élénkpiros szín jól illik a szürke levelű gyógynövényekhez, például levendulához, ürömhöz vagy santolinához, és jól kontrasztál a szegfű fehér kultivaraival is. A 25–35 cm-es távolság körülbelül 8–11 növényt jelent négyzetméterenként.

Termesztés: Saját körülményeink között a leginkább teljes napon, szélvédett helyen és fal vagy enyhe lejtő melletti meleg mikroklímában nevelhető, ahol a növényzet eső után gyorsan kiszárad. A talaj általában könnyű, homokos-vályogos vagy kavicsos, jó vízelvezetéssel, sziklakerti fajoknál magasabb kőzettörmelék tartalommal. Az ajánlott pH általában 6,8–8,2 körül mozog. Az öntözés gyökeresedés után mérsékelt, az öntözések között hagyjuk a szubsztrátumot kiszáradni, a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal általában alacsony dózisú kiegyensúlyozott műtrágya is elegendő. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, és a fővirágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszavágjuk, hogy sűrűbb legyen. A mulcs alkalmasabb ásványi, például finom kavics, a szerves mulcsok megtartják a vizet. Céltartályban a kavics és a vízelvezető réteg hozzáadásával át nem eresztő aljzat bizonyul előnyösnek, télen védett helyen, hogy a virágtartó ne álljon vízben. A konténeres ültetés leggyakrabban márciustól novemberig tart, hűvösebb fekvésekben a tavaszt részesítik előnyben. A fagytűrés a strapabíró évelő fajoknál megközelítőleg -20-tól -34 °C-ig terjed, döntő tényező a téli nedvesség. Kezdőknek előnyös a kiemelt fekvés, a gyökerekhez történő öntözés és a 20–30 cm-es szellős távolság, szélesebb töveknél 30–40 cm, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növényt jelent m²-ként. Meggyökeresedés után a szegfűk ellenállóak a szárazsággal szemben, hosszan tartó stressz esetén azonban nehezebben fejlesztenek bimbókat. Betegségek közül előfordulhat lisztharmat és foltbetegség, kártevők közül levéltetvek és thripszek, szárazságban pedig takácsatkák is.