Tollas szegfű 'Munot' Dianthus plumarius 'Munot'

Termék részletes leírása

Tollas szegfű 'Munot' - örökzöld évelő Európa köves, gyakran meszes lejtőiről, ahol sekély, gyorsan lefolyó vizű talajon él meg. A 'Munot' fajta virágainak telt színével tűnik ki, ugyanakkor megőrzi a faj jellemző igénytelenségét: sűrű, alacsony párnát alkot keskeny, szürkészöld levelekből, virágzáskor általában 20–30 cm magas és kb. 30–40 cm széles. Májustól júliusig kárminvörös árnyalatú, gyakran kissé sötétebb közepű, kb. 4–5 cm átmérőjű rojtos virágokat hoz. Illata kifejezetten szegfűszerű, meleg napokon a legérezhetőbb. Az elnyílt szárak eltávolításával a virágzás meghosszabbodik, jó kondícióban augusztusban gyengén meg is ismétlődhet. Sziklakertekbe, száraz kőfalakra, kavicságyásokba és évelőágyások alacsony szegélyének is alkalmas. Telt vörös színe jól illik a szürke levelű növényekhez, például a levendulához, az ürömhöz vagy a cipruskához, és szép kontrasztot ad a fehér szegfűfajtákkal is. A 25–35 cm-es tőtávolság kb. 8–11 növénynek felel meg m²-enként.

Termesztés: Hazai viszonyok között legjobban teljes napon, szélvédett helyen, kőfal melletti vagy enyhe lejtőn kialakult meleg mikroklímában fejlődik, ahol az állomány eső után gyorsan felszárad. A könnyű, homokos vályog vagy kavicsos, jó vízelvezetésű talaj a megfelelő, sziklakerti fajoknál nagyobb kőzúzalék-aránnyal. Az ajánlott pH általában kb. 6,8–8,2. Begyökeresedés után mérsékelten öntözzük, két öntözés között hagyjuk kiszáradni a közeget, a túlöntözés a gyökérnyak rothadásának kedvez. Takarékosan trágyázzuk, tavasszal többnyire elegendő egy kis adag kiegyensúlyozott műtrágya. Az elnyílt szárakat eltávolítjuk, a fő virágzás után az állományt gyakran enyhén visszanyírjuk, hogy besűrűsödjön. Ásványi mulcs, például apró kavics a megfelelőbb, a szerves mulcsok visszatartják a vizet. Edényben a kőzúzalékkal kevert, jó vízáteresztő közeg és a drénréteg válik be, télen pedig védett elhelyezés, hogy a cserép ne álljon vízben. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hűvösebb fekvésben a tavasz az előnyösebb. A télálló évelő fajok fagytűrése kb. -20 és -34 °C között mozog, a döntő tényező többnyire a téli nedvesség. Kezdőknek a kiemelt termőhely, a gyökerekhez irányított öntözés és a laza, 20–30 cm-es, szélesebb tövek esetén 30–40 cm-es tőtávolság válik be, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növénynek felel meg m²-enként. Begyökeresedés után a szegfűk jól tűrik a szárazságot, tartós stressz esetén azonban gyengébben hoznak bimbót. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság, a kártevők közül levéltetvek és tripszek, szárazságban takácsatkák is megjelenhetnek.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026