Tollbuga simplicifolia 'Henny Graafland' Astilbe simplicifolia 'Henny Graafland'

Termék részletes leírása

Tollbuga simplicifolia 'Henny Graafland' - lombhullató, tőalkotó fajta, amelyet az Astilbe simplicifolia fajhoz sorolnak, illetve e csoport hibridjeként is említenek. Az alapfaj Kelet-Ázsiából származik, ahol nedves erdőszéleken, hegyoldalakon és vízfolyások mentén él. A fajta kompakt, szabályos, nagyjából 40–50 cm magas és 30–40 cm széles tövet nevel. Levelei fényesek, sötétzöldek, mélyen karéjosak vagy szeldeltek, helyenként enyhén hullámosak, így virágzáson kívül is finom hatást keltenek. Júliustól augusztusig a lomb fölé felálló vagy enyhén bókoló bugák emelkednek, amelyek számtalan apró, halvány rózsaszín virágból állnak. A virágzatok sűrűk, puha hatásúak, és felborzolt tollpihékre emlékeztetnek. Illatuk nem jelentős, ám a méhek, a zengőlegyek és a lepkék szívesen látogatják őket. Elvirágzás után a száraz bugák őszi díszként a tövön hagyhatók, de vágásra és szárításra is felhasználhatók. A fajta jól alkalmazható félárnyékos évelőágyásokban, erdei hangulatú kertrészekben, fák koronája alatt, tavak és patakok partján, valamint nagyobb edényekben is. Jól társítható árnyékliliomokkal, páfrányokkal, tűzesőkkel, más színű tollbugákkal, püspöksüvegekkel, kaukázusi nefelejcsekkel és sásokkal.

Termesztés: Félárnyékban vagy árnyékban, szélvédett, magasabb páratartalmú helyen fejlődik a legjobban, az aljnövényzethez és a vízpartokhoz hasonló körülmények között. Teljes napon csak egyenletesen nedves talajban és nyári túlmelegedés nélkül marad szép. Ideális számára a humuszos, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű, de tartósan ki nem száradó vályogtalaj, nagyjából 5,5–7,0 pH-értékkel. Ültetése márciustól októberig végezhető, nyári ültetéskor a begyökeresedés utáni rendszeres öntözés döntő fontosságú. Virágzása fajtától függően általában júniustól augusztusig tart, betakarítás nem értelmezhető. Az öntözés hajtáskor és virágzás előtt legyen bőségesebb és gyakoribb, a kiszáradás a levélszélek barnulásához és gyengébb virágképzéshez vezet. Trágyázásként tavasszal elegendő komposzt vagy lassan oldódó évelőtrágya, laza talajokon a nyári szervesanyag-pótlás is segít. A lombkomposztból vagy kéregből készült mulcs stabilizálja a nedvességet és mérsékli a hőingadozást. A metszés a száraz szárak és levelek eltávolítására korlátozódik a tél végén, az elnyílt virágzatok díszként meghagyhatók, vagy a rendezett megjelenés érdekében eltávolíthatók. Edényben mélyebb cserép, magasabb humusztartalmú közeg és rendszeres öntözés ajánlott, télen pedig az edényt védeni kell, hogy a földlabda teljesen át ne fagyjon. A beállt tövek fagytűrése a gyakorlatban nagyjából -30 °C és -34 °C között mozog, a fiatal ültetéseknek jót tesz a mulcs. Szárazságtűrése alacsony. A leggyakoribb problémát a csigák jelentik, túlöntözéskor gyökérrothadás, ritkán gombás levélfoltosság is előfordulhat, a megelőzés a levegős ültetési távolságon és az egyenletes nedvességen alapul. Ajánlott ültetési távolság alacsony fajtáknál 25–30 cm, magasabbaknál 35–45 cm, vagyis nagyjából 5–12 tő/m². Kezdőknek a legbiztosabb, ha víz mellé vagy mulccsal takart, rendszeresen öntözött ágyásba ültetik.

Szerző: Nikol | Revízió: 28.7. 2026