Törpe harangvirág 'Elizabeth Oliver' Campanula cochleariifolia 'Elizabeth Oliver'

Termék részletes leírása

Törpe harangvirág 'Elizabeth Oliver' - tartós, rizómás évelő a harangvirágfélék családjából, Európa hegyeiből származik, a Pireneusoktól az Alpokon át egészen a Kárpátokig. Természetes körülmények között sziklarésekben, törmeléklejtőkön és mészkő alapkőzeten nő, ahol vékony rizómáival alacsony szőnyegekké terül szét. Az 'Elizabeth Oliver' teltvirágú szelekció, 'Flore Pleno' néven is ismert, apró, bókoló harangjaiban a porzók egy része sziromlevéllé alakul, ezért a növény általában nem hoz magot, és tőosztással tartják fenn. Apró, kerekded tojásdad vagy kanál alakú, finoman fogazott levelekből sűrű tőrózsákat fejleszt, színük üde zöld, enyhe teleken részben megmaradnak. Virágzáskor körülbelül 10–15 cm magasra nő, szélessége nagyjából 25–45 cm. Júniustól augusztusig a lombozat fölé rövid, drótszerű virágszárak emelkednek, rajtuk számos telt harang halvány lila vagy levendulakék árnyalatban. A virágok virágport és nektárt is kínálnak, a méhek és poszméhek szívesen látogatják őket. Kertépítészeti kompozícióban jól társítható ternyékkel, varjúhájakkal, kakukkfűvel, kőtörőfüvekkel és alacsony díszfüvekkel, ahol finom átmenetet teremt a kő és az ágyás között.

Termesztés:  Napos termőhelyet vagy világos félárnyékot kedvel, jól szellőző környezetben. A legfontosabb a jó vízelvezetés, megfelelő számára a kavicsos vagy köves, humusszal kevert talaj, ideálisan enyhén lúgos vagy semleges, 6,5–7,5 pH-tartományban, edényben a perlit vagy a lávazúzalék hozzáadása vált be. Kötöttebb talajba általában durva homokot vagy kavicsot kevernek, télen a gyökérnyaknál pangó víz árt neki. Öntözésre főként ültetés után és hosszú száraz időszakokban van szükség, a tartósan nedves termőhely növeli a rothadás kockázatát. Mérsékelt tápanyag-utánpótlás elegendő, például tavasszal vékony komposztréteg, hogy a párna ne hozzon puha hajtásokat. Az elnyílt szárakat általában eltávolítják, hogy a párna tömör maradjon, a tövek osztását tavasszal vagy nyár végén végzik. Fagytűrését hazai viszonyok között körülbelül -23 °C-ig adják meg, érzékenyebbek a fiatal növények nedves télen, ezért beválik a kiemelt helyre vagy vízelvezető réteggel ellátott edénybe történő ültetés. Az ültetést általában márciustól októberig tervezik, hegyvidéki területeken gyakran a tavaszt választják, hogy a növények tél előtt jól begyökeresedjenek. A 25–30 cm-es tőtávolság négyzetméterenként nagyjából 9–12 növénynek felel meg. A lehetséges problémák közül a fiatal hajtásokon csupasz csigák jelenhetnek meg, tartós nedvesség esetén pedig gombás levélfoltosság. Télen az alacsony tőrózsa jól kivehető marad a kövek között, tavasszal pedig gyorsan újra bimbókat hoz.

Szerző: Nikol | Revízió: 19.1. 2026