Tövises kapri Capparis spinosa

Termék részletes leírása

Földiszeder - évelő, mediterrán cserje a kaprifolok családjából, természetesen száraz sziklaoldalakon, falrepedésekben és mésztufa törmelékeken nő. Meleg területeken alacsony, elterülő habitust alkot, nálunk inkább nagyobb edénybe való, hordozható növényként érvényesül. Hajtásai elfekvők vagy lecsüngők, gyakran apró, horgas tövisekkel. Bőrnemű, kerekded-tojásdad levelei szürkészöldek és enyhén húsosak. Május és szeptember között a levelek hónaljában egyenként nyílnak a kb. 5–7 cm átmérőjű virágok, négy fehér szirommal és feltűnően hosszú, lilás színű porzókkal, finoman aromásak. A kinyílatlan bimbók a kapribogyók, sózással vagy páclében való eltevés után nyerik el jellegzetes sós-savanyú, pikánsan kesernyés ízüket. A meghagyott virágok hosszúkás, olajzöld terméseket hoznak, az ún. kapribogyókat, amelyeket hasonlóan tesznek el, mint az olajbogyót. A bimbók és a termések természetesen tartalmaznak C-vitamint, flavonoidokat, köztük rutint, és ásványi anyagokat, amelyeket főként étrendi antioxidáns tulajdonságaik miatt értékelnek. A virágok kétivarúak, és a növény általában önbeporzó, mégis nyáron a méhek és más beporzók is felkeresik.

Termesztés: A kapribogyó termesztéséhez kulcsfontosságú a meleg és a maximális fény, ideális esetben egy déli fal vagy egy egész napos napfénynek kitett, védett terasz. A szubsztrát általában szegényes és nagyon vízáteresztő, alkalmas föld, durva homok és kavics keveréke, a meszes adalékokkal általában a legjobban boldogul, pH kb. 6,5–8. Az öntözés mértékletes, gyökeresedés után jobban elviseli a szárazságot, mint a túlöntözést, és a tálban nem áll a víz. Növekedési időszakban csak mérsékelten trágyázzuk, előnyben részesítjük a magasabb káliumtartalmú műtrágyát. A virág és a bimbók is az idei hajtásokon keletkeznek, ezért téli végén vagy kora tavasszal metszést és ritkítást végeznek az elágazás elősegítése érdekében. A növényeket általában május közepe után helyezik ki, a konténeres ültetés áprilistól szeptemberig alkalmas. A hosszan tartó fagyot nem viseli el, a kb. -5 és -8 °C közötti hőmérsékletcsökkenéskor gyakran elpusztul, ezért Magyarországon világos, hűvös helyiségben, 5–10 °C körüli hőmérsékleten teleltetik, öntözést korlátozva a gyökérlabda enyhén nedvesen tartására. A legmelegebb mikroklímájú ágyásokban kb. 80–100 cm-es távolságot számolnak, tehát kb. 1–2 növényt méterenként. A kártevők közül levéltetvek és pajzstetvek jelenhetnek meg, zárt terekben molytetvek is, a problémákat főleg a túlöntözés és a fényhiány növeli. A bimbókat júniustól szeptemberig folyamatosan szedik, még szorosan zárt állapotban, a gyakori szedés meghosszabbítja a további bimbók képződését.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2026.02.19.