Tőzegeper Potentilla palustris (syn. Comarum palustre)

Termék részletes leírása

Tőzegeper - a rózsafélék családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Európa, Ázsia és Észak-Amerika hűvösebb területein honos. A természetben tavak szélén, tőzeglápokon, forrásos helyeken és sekély tócsákban él, ahol rizómái a nedves humuszban kapaszkodnak, és gyakran egészen a vízbe nyúlnak. Több tíz centiméter hosszú kúszó hajtásokat és alacsony, általában 30–50 cm magas és 40–60 cm széles állományt fejleszt. Levelei szárnyasan összetettek, többnyire öt keskeny, fűrészes szélű levélkéből állnak, fonákjuk világosabb. Május végétől júliusig a szárak végén magányos virágok vagy laza bugák jelennek meg, a virágok 2–3 cm-esek, csészelevelei feltűnőek, sziromlevelei borvöröstől bíborvörösig terjedő színűek. Termése apró szamócára emlékeztető, kúpos vacokon ülő aszmagtermés. A növény méhlegelő, természetes hatású kompozíciókban jól társítható sásokkal, alacsonyabb termetű gyékényekkel, mocsári nőszirommal vagy a vizes élőhelyek boglárkáival, ahol a zöld levelek között sötét színfoltot alkot. Vízparti ágyásokban ősszel is természetes hatású, amikor szárai gyakran vöröses árnyalatúra színeződnek. A fajt a nemesítésben is felhasználják, a kertben azonban főként azzal tűnik ki, hogy beborítja azokat a nedves helyeket, ahol sok évelő legyengül.

Termesztés:  A Potentilla palustris termesztésében az állandó nedvesség a döntő. Humuszos vagy tőzeges, jó vízáteresztő, de soha ki nem száradó, körülbelül pH 5,0–7,0 kémhatású talaj ajánlott. Teljes napon és félárnyékban is megfelelő a termőhely, melegebb alföldi vidékeken jobban beválik az enyhe árnyékolás és a szélvédett hely, hogy a közeg ne melegedjen túl. Edényben a tőzeg, komposzt és homok keveréke vált be, csak mérsékelt vízelvezetéssel, az edényt folyamatosan nedvesen tartjuk. Hazai viszonyok között márciustól októberig ültethető, a legbiztosabb a tavasz és a kora ősz. A tövek között 40–50 cm-es távolságot tartunk, négyzetméterenként általában 4–6 konténeres növénnyel számolunk. A beérett növények fagytűrését mintegy −30 °C-ra teszik, nedves termőhelyen takarás nélkül telelnek, a fiatal ültetéseknek jót tesz az őszi takarás lombkomposzttal. Mérsékelt trágyázás elegendő, inkább komposzttal, a túl sok nitrogén a virágzás rovására buja lombnövekedést okoz. Metszés nem szükséges, elvirágzás után csak az elszáradt részeket távolítjuk el. Állóvízben a közeg oxigénhiánya esetén rothadás léphet fel, forró és száraz nyáron a leveleken időnként lisztharmat jelentkezik, amely nagyobb páratartalommal és lazább ültetési távolsággal mérsékelhető. Partokon termesztve számolni kell a rizómák fokozatos terjedésével a környezetbe, ez azonban könnyen szabályozható. A kártevők közül a fiatal hajtásokon időnként levéltetű, sűrű állományban csiga jelenhet meg, rendszerint jelentős kár nélkül.

Szerző: Kristýna | Revízió: 05.02. 2026