Ujjas juhar 'Bihou' Acer palmatum 'Bihou'

Termék részletes leírása

Ujjas juhar 'Bihou' - a 'Bihou' fajtát Japánban szelektálták, Európában a franciaországi Maillot faiskola vezette be 2004 körül. Kisebb fát vagy többtörzsű cserjét nevel, áttekinthető, enyhén felfelé törő habitussal, hazai viszonyok között a metszéstől és a termőhelytől függően többnyire 2–4 m magasra és 1,5–3 m szélesre nő. Legfőbb dísze az egy- és többéves hajtások színe: ősztől télig sárgabarack-narancssárgára vagy aranysárgára színeződnek, a vékony, fiatal vesszők pedig lazacrózsaszín árnyalatúak, így a kert lombtalan időszakban is fényes hangsúlyt kap. Levelei tenyeresek, többnyire ötkaréjúak, tavasszal lazacrózsaszín vagy sárgászöld árnyalattal fakadnak, nyáron középzöldek, ősszel sárga és narancssárga tónusokba váltanak. Virágai aprók, vörösesek, áprilistól májusig nyílnak, utánuk szárnyas termések fejlődnek. A kertkompozícióban jól mutat vízfelületek mellett, japán és természetközeli stílusú kertekben, páfrányokkal társított kavicsos kiültetésekben, valamint a sötétzöld tiszafák, babérmeggyek, mahóniák és örökzöld azáleák ellenpontjaként.

Ujjas juhar - az ujjas juhar alapfaja, amelyet egyedi formájú és élénk színű leveleiért ültetnek előszeretettel. Varázsa már tavasszal megmutatkozik, és csak a lombhullással ér véget. Hazai viszonyok között lassabban nő, 3–4 m magasra és hasonló szélesre fejlődik, így széles, terülő cserjét vagy alacsonyabb fát alkot. Fő díszét a levelek adják, amelyek bőségesen fejlődnek, és jellegzetesen mélyen bemetszettek. Egész szezonban rendkívül mutatósak, színük azonban ősszel a legtarkább, amikor a sárga, ragyogó narancs, bíbor és vörös árnyalatok keverékébe öltöznek. A kellően világos termőhely biztosítja a legintenzívebb színeket. Jelenleg számos fajta létezik, amelyek színükben, növekedésükben vagy levélformájukban különböznek, de bármelyiket választjuk, biztosan a kert kedvelt és figyelemfelkeltő eleme lesz. 

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhelyet kedvel. Teljes napon tömör korona fejlődik, félárnyékban a fa a valamivel gyengébb megvilágítást is elviseli a növekedés számottevő visszaesése nélkül. Agyagos vagy agyagos-homokos, jó vízelvezetésű, szerves anyagban gazdag talajban fejlődik jól, de a kötöttebb vagy szegényebb talajokat is jól tűri, ha nem állnak tartósan vízben. Optimális számára az enyhén savanyú vagy lúgos, megközelítőleg pH 6–8 közötti talajkémhatás, így magasabb mésztartalmú talajban is megél. A kifejlett fák fagytűrése nagyjából −29 °C-ig terjed, ami a legtöbb magasabban fekvő területen is lehetővé teszi a termesztését. A konténeres növényeket márciustól novemberig lehet ültetni fagymentes talajba. Ültetés után az első években rendszeres öntözés és a korona alatti terület mulcsozása ajánlott, ez csökkenti a párolgást és visszaszorítja a gyomokat. Közepes gyorsasággal nő, a formázó és fenntartó metszést nagyon jól tűri, ezért szabadon növő fának és nyírt sövénynek egyaránt alkalmas. Sövénybe a növényeket a kívánt magasságtól és a záródás gyorsaságától függően általában soronként kb. 0,4–0,6 m-es távolságra ültetik. Erős gyökérzetének köszönhetően tűri a szelet, az átmeneti szárazságot és a városi szennyezést, ezért utak mentén, parkolók körül és ipari területeken is ültethető. Az esetleges kártevőket, például a levéltetveket vagy hernyókat, illetve egyes gombás betegségeket a természetközelibb kiültetésekben gyakran a természetes ellenségek, főként a madarak és a hasznos rovarok tartják kordában. Összességében megbízható, hosszú életű fa, amely árnyékot, búvóhelyet ad az állatoknak, és a hazai tájhoz illő, természetes megjelenést kölcsönöz a kertnek.

Szerző: Nikol | Revízió: 17.2. 2026