Ujjas juhar 'Dissectum Viridis' Acer palmatum 'Dissectum Viridis'

Termék részletes leírása

Ujjas juhar 'Dissectum Viridis' - a japán juhar klasszikus, zöld levelű fajtája. A faj Japánból és Koreából származik, ahol világos erdők aljnövényzetében él. A Dissectum csoportba a mélyen szeldelt, finoman tagolt levelű, csüngő habitusú fajták tartoznak. A 'Dissectum Viridis' a hagyományos szelekciók közé tartozik, már a 19. század óta termesztik. Alacsony törzset és széles, ernyőszerű koronát nevel, ágai elegánsan lehajlanak. Hazai viszonyok között általában 1–1,5 m magasra és 1,5–2,5 m szélesre nő. Levelei 5–7 karéjúak, mélyen tagoltak, finom szerkezetűek, tavasszal és nyáron világos- vagy élénkzöldek. Ősszel a termőhelytől és az időjárás alakulásától függően aranysárga és narancsos tónusúra színeződnek. Apró, bíbor virágai áprilisban–májusban nyílnak, díszértékét azonban elsősorban levelei és habitusa adják. Szoliterként kisebb kertekben, japán hangulatú kompozíciókban, vízfelületek mellett, illetve rododendronokkal és páfrányokkal társítva érvényesül.

Ujjas juhar - az ujjas juhar alapfaja, amelyet egyedi formájú és élénk színű leveleiért ültetnek szívesen. Varázsa már tavasszal megmutatkozik, és csak a lombhullással ér véget. Hazai viszonyok között lassabban nő, 3-4 m magasra és hasonló szélességűre fejlődik, így széles, terebélyes cserjét vagy alacsonyabb fát alkot. Ezeknek a fáknak és cserjéknek a levelek a fő díszei. Nagy számban jelennek meg, jellegzetesen élesen bemetszettek, és az egész szezonban rendkívül mutatósak. Színeik leginkább ősszel tarkák, amikor sárga, ragyogó narancs, bíbor és vörös árnyalatok keverékébe fordulnak. A kellően világos termőhely biztosítja a legintenzívebb tónusokat. Ma már számos fajta létezik, amelyek színükben, növekedésükben vagy levélformájukban különböznek, de bármelyiket választjuk is, a kert kedvelt és figyelemfelkeltő eleme lesz. 

Termesztés: Félárnyékban fejlődik a legjobban, ahol elegendő fényt kap a színeződéshez, de nincs kitéve az egész napos erős napsütésnek, amely a levelek perzselődését okozhatja. A reggeli napfény és a délutáni árnyék az ideális kombináció. Nedves, de jó vízáteresztő, humuszos talajt igényel, ideális esetben enyhén savanyú vagy semleges kémhatásút, 5,5–6,8 pH között. A nehéz agyagtalaj és a tartósan vizes helyek nem kedveznek neki, mert gyökérrothadáshoz vezethetnek. A fenyőkéregből, faaprítékból vagy lombkomposztból készült mulcsréteg segít a stabil nedvesség megőrzésében, és egyúttal a talaj savanyúságát is fenntartja. Az öntözés legyen rendszeres, különösen forró nyáron és fiatal növényeknél, de túlöntözés nélkül. A juhar érzékeny a szárazság és az azt követő túlöntözés váltakozására, ezért a legjobb a talajt folyamatosan enyhén nedvesen tartani. A trágyázást tavasszal, mértékkel végezzük, legjobb komposzttal vagy savanyú talajt kedvelő növényeknek való kíméletes trágyával. Az erős műtrágyák és a nagy nitrogénadag károsíthatják a gyökereket, és megzavarhatják a levelek természetes színeződését. Körülbelül –20 °C-ig bírja a fagyot, a fiatal növényeket azonban védeni kell a téli széltől és a hirtelen hőmérséklet-ingadozásoktól. A törzs és az ágak téli napégést szenvedhetnek, ezért ajánlott a jutával való téli árnyékolás vagy a védett helyre ültetés. A metszés minimális - főként tavasszal vagy kora nyáron végezzük, a sérült vagy száraz ágak eltávolításával. Természetesen elegáns, csüngő formája miatt alakító metszésre általában nincs szükség.

Szerző: Lucie Š. | Revízió: 12.2.2026