Valódi aloé Aloe vera

Termék részletes leírása

Valódi aloé - örökzöld pozsgás faj a genyőfélék családjából, az Arab-félsziget száraz vidékeiről származik, ma az egész világon termesztik haszon- és dísznövényként. Szár nélküli tőlevélrózsát fejleszt húsos, szürkészöld, mintegy 30–45 cm hosszú levelekből, amelyek széle finoman fogazott, felületüket a párolgást mérséklő viaszos bevonat borítja. Edényben általában 30–60 cm magasra és 30–50 cm szélesre nő, a cserép méretétől függően. Leveleiben poliszacharidokban, szerves savakban és ásványi elemekben gazdag, áttetsző, gélszerű nedv raktározódik, ezért a gélt hagyományosan a bőr kisebb irritációinak helyi nyugtatására használják. A levél bőrszövete alatti sárgás latex keserű antrakinon-vegyületeket és szaponinokat tartalmaz, lenyelve irritálhatja az emésztőrendszert, állatoknál hányást vagy hasmenést okozhat, ezért beltérben általában gyermekektől és háziállatoktól távol helyezik el. A kifejlett növényeken nyáron 60–90 cm magas, felálló virágszár jelenhet meg, sárga és narancssárga árnyalatú, csöves virágokkal. Lakásban inkább ritkán virágzik, de a tőlevélrózsa virágok nélkül is tiszta, építészeti hatású vonalat ad.

Termesztés: Az Aloe vera termesztéséhez teljes fény, akár napi néhány óra közvetlen napsütés ideális, legjobb a déli vagy nyugati ablak, nyáron a védett erkély is megfelel. Szabadban általában tető alatti helyet választanak, hogy elkerüljék az eső okozta túlöntözést. Kaktuszoknak és pozsgásoknak való, magas ásványianyag-tartalmú közeg ajánlott, vízelvezető réteggel és lefolyónyílásos cseréppel. Az enyhén savanyú vagy semleges talajkémhatást kedveli, körülbelül pH 6,0–7,5 között. Az öntözést a teljes földlabda kiszáradásához kell igazítani, a növekedési időszakban, nagyjából márciustól szeptemberig gyakoribb, télen a minimumra csökkentik, hogy a levelek feszesek maradjanak. A túlöntözés a levelek megpuhulásához és gyökérrothadáshoz vezet, lakásban gyakori kártevő a viaszos levéltetű és a pajzstetű. Mértékletes tápanyag-utánpótlás ajánlott, leggyakrabban 4–6 hetente a tavaszi és nyári hónapokban. Az átültetés tavasszal ideális, amikor a tőlevélrózsa kitölti a cserepet. A növény nem fagytűrő, a szabadban nyaraltatás csak a fagyok elmúltával ajánlott, ősszel pedig időben be kell vinni, biztonságos a fagymentes teleltetés körülbelül 10–18 °C-on. Jól tűri a szárazságot és a meleget, a tövénél képződő sarjakkal szaporítható, amelyek meggyökeresedés után könnyen megerednek. Több edényes csoportban a tőlevélrózsák között körülbelül 40–60 cm távolságot hagynak, hogy a leveleknek legyen helyük és gyorsan felszáradjanak. A levelek szedése fokozatosan, a tőlevélrózsa széléről történik, mindig az idősebb, teljesen kifejlett leveleket választva, hogy a közepe tovább növekedhessen.

Szerző: Nikol | Revízió: 19.2. 2026