Varjúháj cauticola 'Lidakense' Sedum cauticola 'Lidakense'

Termék részletes leírása

Varjúháj cauticola 'Lidakense' - Japán hegyi és tengerparti szikláiról származó alacsony varjúháj, amely természetes élőhelyén meredek, kitett lejtők sekély talajzsebeiben nő. A cauticola fajnév a „sziklafalakon élő” jelentésre utal, és ez a kertben is jól látszik - elfekvő, a szárcsomóknál gyökerező hajtásai kompakt, tisztán körülhatárolt szőnyeget alkotnak. Kifejlett állapotban az állomány többnyire 10–15 cm magas és körülbelül 30–45 cm széles, növekedése inkább lassabb és igen rendezett. Levelei aprók, húsosak, kékesszürkék vagy ezüstöszöldek, gyakran ibolyás árnyalattal. Hűvös időben és ősszel bíboros tónusokba színeződnek, így az állomány virágzáson kívül is dekoratív marad. A nyár végén, általában augusztustól szeptemberig, a levelek fölé rövid virágszárak emelkednek rózsaszín, csillag alakú virágokból álló sátorozó virágzatokkal. A virágok virágport és nektárt kínálnak a beporzóknak, és apró kötészeti munkákban is felhasználhatók, ahol érvényesül a rózsaszín és a hideg levélszín kontrasztja. Sziklakertekben, kavicsos ágyásokban, száraz kőfalakon, vályúkban és extenzív zöldtetőkön is alkalmazható. Kompozícióban természetesen harmonizál kövirózsákkal, alacsony pázsitviolákkal, kakukkfüvekkel, ternyékkel vagy csenkeszekkel, és finom, ezüstös átmenetet képez a kövek között.

Termesztés: Teljes napon, kaviccsal vagy durvább homokkal kevert, jó vízáteresztő talajban fejlődik a legjobban, a megfelelő pH körülbelül 6,5–8. Nehezebb agyagtalajon beválik a drénréteg és a magaságyás, hogy a gyökerek télen ne álljanak vízben. Ültetése Magyarországon általában márciustól októberig történik, őszi ültetésnél előnyös a könnyű ásványi kavicsmulcs. Öntözésre főként ültetés után van szükség, meggyökeresedés után elviseli a szárazságot, a túlöntözés jobban árt neki, mint a rövid kiszáradás. Tápanyag-utánpótlása mértékletes, tavasszal általában elegendő komposzt vagy egy adag lassan oldódó évelőtrágya. Metszése kora tavasszal a száraz szárak eltávolításával történik, a tő szétosztására és ifjítására inkább csak kivételesen, általában 4–6 évente kerül sor. Kifejlett állapotban 10–15 cm magas és 30–45 cm széles, összefüggő hatáshoz négyzetméterenként mintegy 6–7 növénnyel, kb. 35–40 cm-es tőtávolsággal számolnak. Edényben ásványi jellegűbb közeget és megbízható vízelvezetést használnak. Magyarországon körülbelül -34 °C-ig fagytűrő, a fiatal növények meghálálják a száraz, téli pangó víztől mentes termőhelyet. A betegségek közül lisztharmat, a kártevők közül levéltetű jelentkezhet a fiatal hajtásokon.

Szerző: Nikol | Revízió: 6.2. 2026