Vesszős köles 'Oxblood Autumn' Panicum virgatum 'Oxblood Autumn'

Termék részletes leírása

Vesszős köles 'Oxblood Autumn' - egy észak-amerikai prérifű kompakt, lombhullató fajtája. A faj a természetben nyílt prériken, réteken, erdőszéleken és nedvesebb partokon él. A fajta Frans Geijsels holland nemesítő munkájából származik, 2015-ben szelektálták, európai fajtaoltalmat 2017-ben kapott. Tömör, keskenyen felálló, nagyjából 70–100 cm magas és 50–60 cm széles csomót nevel, amely nem terjed agresszívan a környezetébe. Levelei keskenyek, zöldek vagy enyhén kékeszöldek, 50–60 cm körüli hosszúak, csúcsuk a nyár végétől kezd sötétvörösre színeződni. Az ősz előrehaladtával a borvörös és bíbor tónusok a levelek nagyobb részére kiterjednek, hűvös éjszakák után pedig az egész csomó feltűnően sötétebb árnyalatot ölt. Augusztustól októberig a levelek fölé finoman elágazó, légies, nagyjából 30–50 cm hosszú bugák emelkednek, amelyeket apró, vöröses-lila vagy bíborbarna virágok alkotnak. A virágzatok fokozatosan barnás tónusúra fakulnak, és a megszáradt levelekkel együtt télen is díszes sziluettet adnak. A fajta jól érvényesül prérikertekben és kavicságyásokban, évelőágyásokban, csoportosan és szoliterként, színes hangsúlyként is. Jól társítható kasvirágokkal, kúpvirágokkal, őszirózsákkal, varjúhájakkal, zsályákkal és más késő nyíló évelőkkel, amelyek kiemelik őszi vörös színeződését.

Termesztés: Teljes napsütésben fejlődik a legjobban, félárnyékban is életképes marad, de ritkásabb és kevésbé tömör lehet, szeles termőhelyen a szélvédett fekvés válik be. Homokos vályog- vagy vályogtalajt kedvel, közepesen tápanyagdús, jó vízelvezetésű, télen sem pangó vizes közeget, az ajánlott pH nagyjából 5,5–7,5. Ültetés után az első szezonban egyenletes nedvességet igényel, különösen a száraz hónapokban, begyökeresedés után a szárazságot is elviseli, öntözésre főként tartós aszály idején van szükség. A trágyázás legyen mértékletes, tavasszal általában elegendő komposzt vagy kisebb adag hosszú hatású műtrágya, a túlzott nitrogén a szárak megdőlését segíti elő. A száraz szárakat télre meghagyjuk, és a tél végén vagy márciusban a talaj felett 5–10 cm-re visszavágjuk. A kavicsból vagy finom kéregből készült mulcs kiegyenlíti a talaj nedvességét, kötött talajban kavics bekeverése vagy emelt ágyás segít megelőzni a gyökérnyak rothadását. Edényben jó vízáteresztő közegben, drénréteggel és rendszeresebb öntözéssel termeszthető, télen érdemes megvédeni a cserepet, hogy a földlabda át ne fagyjon. Az ültetés ideje márciustól novemberig tart, a konténeres növények az egész szezonban ültethetők, a száraz hónapokban az öntözésre ügyelve. A tőtávolság a fajta növekedésétől függően nagyjából 50–70 cm, általában 2–4 tő/m². A kifejlett csomók fagytűrése hazai viszonyok között −25 és −30 °C körül mozog, érzékenyebb lehet a fiatal ültetések téli túlnedvesedése. A betegségek közül sűrű állományban és tartós nedvesség esetén rozsda és levélfoltosság fordulhat elő, a kártevők többnyire jelentéktelenek, olykor levéltetű jelenik meg. Kezdőknek hasznos tudni, hogy a melegkedvelő füvek tavasszal később hajtanak ki.

Szerző: Kristýna | Revízió: 30.09. 2026