Vesszős köles 'Prairie Sky' Panicum virgatum 'Prairie Sky'

Termék részletes leírása

Vesszős köles 'Prairie Sky' - melegkedvelő évelő díszfű a perjefélék (Poaceae) családjából, amely Észak-Amerika prérijeiről és nyílt élőhelyeiről származik, ahol a szárazabb homokos területektől a nedvesebb árterekig megél. A 'Prairie Sky' fajtát azért becsülik, mert a széles körben termesztett fajták közül neki van a legkifejezettebb kékeszöld lombszíne. Bokros, túlnyomórészt felálló habitust alakít ki, kifejlett korában nagyjából 1,2–1,8 m magas és 0,6–0,9 m széles. Levelei laposak, keskenyek, matt felületűek, nyáron acélkéknek hatnak, ősszel sárga és narancsos árnyalatokba fordulnak. Nyár végétől a bokor fölé finoman laza bugák emelkednek apró kalászkákkal, eleinte zöldes, később bézs színben, amelyek elszáradva télen is megőrzik szerkezetüket. A virágzat vágásra és szárazcsokrokba is alkalmas. Kiültetésben a 'Prairie Sky' préri stílusú ágyásokban érvényesül kasvirágokkal, orbáncfüvekkel, varjúhájakkal és zsályákkal, modern kompozíciókban jól kontrasztál a tűlevelűekkel és a sötét levelű évelőkkel. Magjai és száraz bokrai búvóhelyet nyújtanak az apró állatoknak, a növény nem mérgező és nem tüskés. A 'Heavy Metal' fajtához képest levelei többnyire kékebbek, sziluettje viszont valamivel lazább lehet, ami nagyobb csoportokban mutat igazán jól.

Termesztés:  Teljes napon, jó vízáteresztő, humuszos vagy homokos, mérsékelten nedves talajban fejlődik a legjobban, az ajánlott pH nagyjából 5,0–7,0. Elviseli a savanyúbb és soványabb talajokat is, és többnyire tűri a talaj magasabb alumíniumtartalmát, a tartós túlnedvesedés azonban csökkenti életerejét. A konténeres növények ültetése márciustól októberig ajánlott. Tavasszal a bokrokat a kihajtás előtt a száraz szárak visszavágásával fiatalítjuk, a szezon során metszésre vagy támasztásra általában nincs szükség. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal elegendő komposzt vagy díszfüvekhez való lassú hatású trágya. Edényben mélyebb, vízelvezetéssel ellátott cserép és homokkal kevert közeg felel meg neki, az öntözés gyakoribb, mint ágyásban. Fagytűrését nagyjából −28 °C-ig adják meg, a fiatal ültetések meghálálják a lombkomposztból készült vékony takarást. A növények közötti távolság 45–60 cm, tájékoztatásul 3–5 tő négyzetméterenként a kívánt sűrűségtől függően. A betegségek közül csapadékos nyáron levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül olykor levéltetű a fiatal hajtásokon, egyébként megbízható, hosszú életű díszfű. A kéreg- vagy faapríték-mulcs segít megőrizni az egyenletes nedvességet és visszaszorítani a gyomosodást. Téli takarást nem igényel, nyílt fekvésben a szárakat télire meghagyjuk, és csak a tél végén távolítjuk el.

Szerző: Nikol | Revízió: 4.2. 2026