Vízi harmatkása 'Variegata' Glyceria maxima 'Variegata'

Termék részletes leírása

Vízi harmatkása 'Variegata' - nedvességkedvelő, mocsári hazai fűféle feltűnően tarka levelű díszfajtája. Az alapfaj, a Glyceria maxima eurázsiai évelő fűféle, amely Magyarországon is honos: sekély vizekben, halastavak partján, kisebb tavakban, árkokban, nedves réteken és lassan folyó vizekben él. A 'Variegata' fajtát világos leveleiért ültetik, amelyek finom krémes-zöld rajzolatot visznek a vizes élőhelyet idéző ültetésekbe. Rizómásan, erőteljesen nő, és sűrű állományt képez. Kifejlett korában körülbelül 50–100 cm magas, virágzáskor magasabb is lehet, szélessége a helytől függően 80–150 cm vagy több. Levelei keskenyek, szalagszerűek, ívesen lehajlók, zöldek, krémfehér vagy sárgás csíkokkal, tavaszi hajtáskor néha enyhén rózsaszínes tónussal. Júliustól augusztusig bugák jelennek meg apró, zöldes, bíboros vagy barnás árnyalatú kalászkákkal. A virágzat légies hatású, a fő díszt azonban a lomb adja. A fajta alkalmas tavak, patakok, kisebb vízfelületek szegélyére, nedves ágyásokba, esővízgyűjtő mélyedésekbe, természetes partokra és vízinövény-csoportokba. Jól illik nősziromhoz, gólyahírhez, virágkákás partszegélyekhez, legyezőfűhöz, sásokhoz, szittyókhoz, fűzfélékhez és más, tartósan nedves talajt tűrő fajokhoz. Rizómás növekedése miatt számolni kell terjedésével, kisebb tavakban a vízinövény-kosárban való nevelés segít.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhelyre való. Napon a levelek tarkasága kifejezettebb, félárnyékban a lomb kevésbé melegszik túl, és az állomány tovább marad üde. A talaj legyen tartósan nedves vagy vizes, tápanyagban gazdag, humuszos vagy agyagos, akár kötöttebb és rossz vízelvezetésű, pH-ja körülbelül 6,0–8,0. A növény sekély vízben is nőhet, általában kb. 10–15 cm mélységig, természetes jellegű vízpartokon rövid ideig magasabb vízszintet is elvisel. Száraz termőhely nem megfelelő, mert a levelek elveszítik üdeségüket, és az állomány megritkul. Ültetése áprilistól júniusig vagy augusztustól októberig ajánlott. Felületi telepítéshez négyzetméterenként körülbelül 3–5 növénnyel számolunk, partokon és kosarakban a kívánt hatásnak megfelelően. Ültetés után fontos, hogy a gyökerek folyamatosan érintkezzenek a nedves talajjal. Trágyázás többnyire nem szükséges, nagyon szegény közegben kevés komposzt segít, a közvetlen vízfelülettől távol. A száraz föld feletti részek visszavágását a tél végén vagy kora tavasszal, a hajtásindulás előtt végezzük. Edényben vagy kosárban ajánlott a tövek időnkénti szétosztása, hogy az állomány ne nője túl a helyét. A beérett növények fagytűrése körülbelül -25 és -30 °C között van. Lehetséges problémák a rizómák túlzott terjedése, a rothadás zárt, cserélődés nélküli állóvízben, a kiszáradás aszály idején, a visszaütő zöld hajtások és a levelek csigakártétele.

Szerző: Kristýna | Revízió: 14.07. 2026