Vízi harmatkása Glyceria maxima

Termék részletes leírása

Vízi harmatkása  - a mocsaras és vízparti élőhelyek termetes, évelő fűféléje. Természetes előfordulása Európára és Ázsia mérsékelt övére terjed ki. Magyarországon főként halastavak környékén, folyóártereken, tocsogókban, árkokban, nedves réteken és lassú folyású vizek partján gyakori. Rizómákkal terjed, és megfelelő tápanyag-ellátottság mellett kiterjedt, sűrű állományokat alkot. A kertekben elsősorban ott alkalmazzák, ahol magas, nedvességkedvelő fűre van szükség természetes parthoz, nagyobb kerti tóhoz vagy a kert nedves részébe. Kifejlett korában körülbelül 1–2 m magasra nő, szélessége a rendelkezésre álló helytől függ, gyakran 1–2 m vagy annál több. Levelei hosszúak, keskenyek, szalagszerűek, zöldek, ívesen felfelé törők vagy áthajlók, és sűrű tömeget alkotnak. Júliustól augusztusig az állomány fölött ritkásabb vagy dúsabb bugák jelennek meg zöld, zöldessárga vagy bíboros árnyalatú füzérkékkel. A virágzat inkább természetes hatású, mint feltűnően színes, az összhatást a magasság, a levelek mozgása és a nedves terület gyors betöltésének képessége adja. A faj halastavakhoz, tocsogókhoz, patakokhoz, természetes kerti tavakhoz, esővízgyűjtő árkokhoz, nedves árkokhoz és nagyobb vízparti ültetésekhez alkalmas. Jól illik nősziromhoz, gólyahírhez, legyezőfűhöz, lizinkához, sásokhoz, szittyókhoz, virágkákához és más nedvességkedvelő évelőkhöz. A kertben számolni kell buja, rizómás növekedésével. Kisebb vízi elemekben célszerűbb vízinövény-kosárban nevelni vagy gyökérzárat alkalmazni.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos helyre való. Legjobban tartósan nedves vagy vizes, tápanyagban gazdag, vályogos vagy agyagos talajban, vízparton vagy sekély vízben fejlődik. Az ajánlott pH körülbelül 6,0–8,0. Elviseli a nehezebb, rossz vízelvezetésű talajokat is, amelyek a legtöbb díszfű számára alkalmatlanok. Sekély vízben általában 10–15 cm körüli mélységbe ültetik, természetes állományokban rövid ideig a magasabb vízszintet is tűri. Száraz termőhelyre nem alkalmas, mert az állomány ritkul, a levelek beszáradnak. Ültetése áprilistól júniusig vagy augusztustól októberig ajánlott. Felületi ültetésnél négyzetméterenként körülbelül 2–4 növénnyel számolunk, nagyobb parti állományoknál ritkábban is ültethető. Ültetés után a gyökérzónát folyamatosan nedvesen kell tartani. Trágyázásra általában nincs szükség, mert a faj jól hasznosítja a nedves talaj tápanyagait. Kis kerti tavakban a túltrágyázás nem kívánatos. A száraz levelek és szárak visszavágását a tél végén vagy kora tavasszal végezzük. A tövek tavasszal oszthatók, ha az állományt korlátozni vagy fiatalítani kell. Edényben nagy vízinövény-kosárban nevelhető. A beérett növények fagytűrése körülbelül -25 és -30 °C között van. Lehetséges problémát jelent a rizómák túlzott terjedése, a gyengébb növények kiszorítása, a rothadás zárt, mozdulatlan állóvízben, a levelek csigakártétele és a beszáradás vízhiány esetén.

Szerző: Kristýna | Revízió: 14.07. 2026