Vízi menta Mentha aquatica

Termék részletes leírása

Vízi menta - az ajakosvirágúak családjába tartozó, évelő, aromás gyógy- és fűszernövény, amely természetes körülmények között patakpartokon, kisebb tavakban és időszakosan elöntött árkokban él. Hazai viszonyok között ehető és díszítő növényként egyaránt jól hasznosítható a vizes élőhelyet idéző kertrészekben, ahol föld alatti rizómáiból lazább bokrokat fejleszt. A teljes vegetációs időszakban kb. 0,4–0,8 m magas, kedvezően nedves talajban 0,5–1 m szélesre is megnőhet, ezért puha, illatos szegélyként is beválik a víz szélén. Szára vöröses vagy bíboros, négyszögletes, levelei keresztben átellenesek, tojásdadok vagy lándzsásak, finoman fogazottak, sötétzöldek, és szétmorzsolva erős illatot árasztanak. Júliustól szeptemberig a hajtások végén apró, csöves virágokból álló, gömb alakú, rózsás-lila virágzatok jelennek meg. Levelei mentol- és mentontartalmú illóolajokat tartalmaznak, ezért teákba, limonádékba, gyümölcssalátákba és bárányhúsételekhez is adják. Kompozíciókban jól társítható mocsári nősziromal, réti füzénnyel, legyezőfűvel vagy sásokkal. Az egész növény erősen aromás. Sokoldalúan felhasználható, szépen díszíti például a kis tavak vagy lassú folyású vizek iszapos partjait.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhelyen, tartósan nedves vagy vizes, magasabb humusztartalmú talajban fejlődik jól. A nehezebb, agyagos-vályogos föld is megfelel, homokos talajban viszont komposzt és agyagos összetevő hozzáadása válik be. Kb. 5,5–7,5 pH és jó tápanyag-ellátás ajánlott, különösen edényes nevelésnél. Ültetése márciustól októberig történik, kerti tavaknál gyakran ültetőkosárba vagy a földbe süllyesztett edénybe, ami korlátozza a rizómák terjedését. A tőtávolság kb. 30–40 cm, vagyis négyzetméterenként mintegy 6–9 növény. A levelek betakarítása leggyakrabban májustól szeptemberig tart, ízük közvetlenül a fő virágzás előtt a legfinomabb. A beérett növények fagytűrése -20 °C körüli, az első évben enyhe mulcsozás ajánlott. A trágyázás alapja a tavaszi komposzt, a szezonban szükség esetén mérsékelt tápanyag-utánpótlással, edényben gyengébb, de rendszeres adagolással. Az állományt a fő betakarítás vagy a virágzás után visszavágással tartjuk rendben, ez elősegíti a sűrűsödést és a finomabb hajtásnövekedést; az idősebb töveket 3–4 év után gyakran tőosztással fiatalítják meg. Tartós szárazság idején mentarozsda vagy lisztharmat jelenhet meg, ezért előnyös a talajt nedvesen tartani és az állományt nem túlsűríteni. Gyakori problémák a mentarozsda, a lisztharmat és a levélfoltosságok, a kártevők közül a levéltetvek, a tripszek és a takácsatkák, különösen szárazság és túl sűrű állomány esetén.

Szerző: Kristýna | Revízió: 02.02. 2026