Vörös békabogyó Actaea rubra

Termék részletes leírása

Vörös békabogyó - robusztus, felálló évelő, amely Észak-Amerika északi részéről származik, 60–100 cm magasra és 50–80 cm szélesre nő. Sűrű tövet fejleszt tenyeresen összetett, sötétzöld, finoman fűrészes szélű levelekből, amelyek az egész tenyészidőszakban díszesek. Tavasz végén és nyár elején, általában júniustól júliusig erős szárak jelennek meg, apró fehér virágokból álló karcsú fürtökkel. Elvirágzás után gömbölyű, élénkpiros bogyók fejlődnek, amelyek kontrasztos díszítőelemet alkotnak, ugyanakkor erősen mérgezők. A növény teljesen fagytűrő, árnyékos vagy félárnyékos elhelyezést igényel, ahol erdei ágyásokban, félárnyékos évelőkompozíciókban vagy magasabb cserjék és fák alá ültetett szoliter aljnövényzetként érvényesül. Hosszú életű és igénytelen, vonzza a beporzókat, mérgező volta miatt azonban fontos a biztonságos elhelyezés. Ajánlott ültetési sűrűség: 3–5 tő/m².

Termesztés: Mély, humuszos, jó vízáteresztő, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású talajt igényel. Félárnyékos vagy árnyékos termőhelyet kíván, megfelelő nedvességgel és a közvetlen napsugárzástól védve. Tavasztól őszig ültethető, több tő ültetésekor kb. 40–60 cm-es tőtávolság ajánlott. Az öntözés főleg ültetés után és hosszabb aszály idején fontos. A trágyázás tavasszal komposzt sekély bedolgozásával vagy kis adag kiegyensúlyozott műtrágyával történik. Metszésre általában nincs szükség, csak a sérült vagy elhalt leveleket kell eltávolítani. Fagytűrő, mégis ajánlott az ültetést követő első években könnyű téli takarást biztosítani mulccsal, különösen hidegebb és szeles fekvésben.

Szerző: Lucie | Revízió: 20.1. 2026