Vörös pajzsika - Dryopteris erythrosora Dryopteris erythrosora

Termék részletes leírása

Vörös páfrány - Kelet-Ázsiából származik, különösen Japánból, Koreából, Tajvanról és Kína egyes részeiről, ahol a humuszos lejtők erdei aljnövényzetében nő. Különösen a hajtás színéért értékelik, a fiatal levelek bronzos, lazacos vagy rézszínűek, majd fokozatosan mélyzöldre sötétednek. Jól fejlődő töveknél nemcsak tavasszal, hanem gyakran nyáron is megjelennek az új legyezők, így egy növényen egyszerre több árnyalat is lehet. A levelek 1-2-szeresen szárnyaltak, fiatalon felállók, később enyhén csüngők, kompakt, jól látható tövet alkotnak. A kertekben általában 0,3–0,6 m magasra és 0,4–0,5 m szélesre nő, melegebb mikroklímában nagyobb lehet. Alkalmas árnyékos ágyásokba, tavak mellé és edényekbe, ahol a virágzó évelők „leveles” alternatívájaként tűnik ki. Színével jól kiegészíti a hostákat, bergeniákat, hunyorokat, tiarella-kat és a japán juharokat. Textúrájában kellemesen párosul az árnyékos helyekre való finomlevelű díszfüvekkel, például a sásokkal, valamint természetes ültetvényekben az áfonyával vagy a vörösáfonyával. Növekedése általában meglehetősen kompakt, így ideális választás kisebb kertekbe vagy konténeres kertészkedéshez. A növény termesztése általában egyszerű, és egész évben vonzó és érdekes elemet biztosíthat a kertnek.

Növesztés: Félárnyékos vagy árnyékos helyen, szélvédett és nyugodtabb mikroklímában, megnövekedett páratartalommal, például ritkás fák alatt ajánlott. A talaj leginkább humuszos, tápláló és tartósan friss, ugyanakkor vízáteresztő. Fontos a vízelvezetés, mert a téli pangó víz károsítja a gyöktörzset. A talaj reakciója enyhén savanyú vagy semleges, kb. pH 5,5–7,0. A telepítés március és május, valamint szeptember és október között a legkedvezőbb, nyári telepítés esetén gyakrabb öntözéssel kell számolni. Az öntözés kulcsfontosságú az első évben és hosszabb szárazságok idején, gyökerezés után elviseli a rövid szárazságot, de a hosszan tartó szárazság rövidíti és kiszárítja a leveleket. Az öntözés mérsékelt, általában tavaszi komposzt vagy avar hozzáadása elegendő; a túlzott nitrogénellátás lágyabb levelekhez vezet. A metszés az idős és sérült levelek eltávolítását jelenti tél végén vagy kora tavasszal, hogy az új hajtások tisztán fejlődhessenek. A levél- vagy finom kéregmulcs stabilizálja a nedvességet és védi a gyökérnyakat a hőmérséklet-ingadozásoktól. Konténeres termesztés lehetséges mélyebb virágcserépben, vízelvezető réteggel és humuszban gazdag, durvább frakcióval kevert szubsztrátummal, télen alapvető a túlöntözés korlátozása. Ez egy spórás páfrány, virágzás és betakarítás nélkül. A kifejlett tövek fagyállósága kb. -28 és -30 °C között van, a levelek már -10 és -15 °C között is károsodhatnak hidegben. Az ajánlott ültetési távolság 45–60 cm a tő végső méretétől függően. A rossz légkeringés foltosságot vagy lisztharmatot okozhat, a túlöntözött talajban gyöktörzselhalás. Kártevők közül a meztelencsigák károsítják az új hajtásokat, edényekben néha a boglárkalepke jelenik meg, kezdők számára a legmegbízhatóbb a túlöntözés nélküli egyenletes nedvesség.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026.01.21.