Wagner-mahónia 'Fireflame' Mahonia x wagneri 'Fireflame'

Termék részletes leírása

Wagner-mahónia 'Fireflame' - rendkívül érdekes, mutatós és kompakt örökzöld cserje, amely egész évben változatosságot és dinamikus színhatásokat visz a kerti kompozíciókba. Ez a fajta kifejlett korában általában 100–150 cm magasra és ugyanilyen szélesre nő, a termesztési körülményektől és a metszéstől függően. Igen rendezett, sűrű és kiegyensúlyozott habitus jellemzi. Népszerűségét elsősorban változó levélszínének és korai virágzásának köszönheti. Inkább közepes termete miatt ideális választás vegyes cserjeágyásokba, nagyobb sziklakertekbe, szabadon növő alacsonyabb sövényekbe, valamint teraszokon nagy kültéri edényekben való egész éves tartásra. Látványosságát a gyönyörű, fényes levelek adják, amelyek az év során folyamatosan változtatják színüket. A fiatal, hajtó levelek feltűnő réz- vagy bronzszínűek, később mély sötétzöldre váltanak. A levelek tojásdadok, kifejezett csúccsal, szélük enyhén, de élesen fogazott. Ősszel és télen az egész lombozat a vörös és a bíbor különböző élénk árnyalataira színeződik, ami a cserjének tüzes megjelenést kölcsönöz (innen ered a 'Fireflame' név). További ékességei az aranysárga virágokból álló dús fürtök, amelyek az erős hajtások csúcsán februártól március végéig jelennek meg. A virágok kellemes illatúak, és a tél végén értékes első táplálékforrást jelentenek a méheknek. Elvirágzás után díszes, sötétkék bogyók követik őket. Szívós és edzett fás szárú növényként kiválóan fagytűrő, jól viseli a városi környezetet, és összességében igen igénytelen.

Termesztés: Humuszos, jó vízáteresztő, enyhén savanyú vagy semleges talajban fejlődik jól, amely tartósan enyhén nedves, de hosszan nem pangó vizes. Legjobban félárnyékos vagy árnyékos termőhelyen érzi magát, ahol védve van az erős déli napsütéstől és a kiszárító szelektől, tűző napon a levelei megperzselődhetnek. A trágyázás tavasszal, majd elvirágzás után ajánlott, ideálisan díszcserjéknek szánt szerves vagy lassan oldódó trágyákkal. Metszésre nincs feltétlenül szükség, csak fenntartó vagy ifjító metszést végzünk elvirágzás után, amikor eltávolíthatók a sérült, száraz vagy elöregedett hajtások, és elősegíthető a tömör növekedés. Az öntözés főként az ültetést követő időszakban és a hosszabb aszályos periódusokban fontos, a kifejlett növények már viszonylag jól tűrik az átmeneti szárazságot. Több növény ültetésekor ajánlott kb. 80–120 cm-es tőtávolságot tartani, hogy a cserjéknek elegendő helyük legyen a természetes terjedéshez, a jó szellőzéshez és a dús lombozat kialakításához.

Szerző: Lucie | Revízió: 23.6. 2026