Zanót 'Moyclare Pink' Cytisus 'Moyclare Pink'

Termék részletes leírása

Zanót 'Moyclare Pink' - lombhullató cserje, amely közeli rokonságban áll a seprűzanóttal. A fajta a Cytisus x boskoopii csoport hibridjeiből származik, amelyek dél- és nyugat-európai fajok keresztezésével jöttek létre. A 'Moyclare Pink' szélesen felálló, sűrűn elágazó cserjét nevel. Magassága általában 1,2–1,5 m, szélessége hasonló. Vékony, finom vesszői zöldek vagy olívzöldek. Apró, hármasan összetett, élénkzöld levelei elvirágzás után jelennek meg a cserjén. Fő díszét a jellegzetes pillangós virágok adják. Ezek világos- vagy középrózsaszínek, finom színátmenettel, és sűrű csomókban ülnek a fiatal hajtások mentén. Májusban és júniusban virágzik, a kert fekvésétől és a tavasz alakulásától függően. Napos időben összefüggő rózsaszín csíkokat rajzol a cserjére. Virágainak enyhe, nem túl erős illata van, és szívesen látogatják őket a méhek és más beporzók. Elvirágzás után keskeny, molyhos, magvas hüvelyek fejlődnek, amelyek nem fogyaszthatók. Más zanótokhoz hasonlóan föld feletti részei alkaloidokat tartalmaznak és nem ehetők. Ezért nem gyümölcstermő növényként, hanem inkább díszkertekben ültetik. Kompozíciókban jól bevált hangákkal, csarabokkal, díszfüvekkel és alacsony tűlevelűekkel társítva. Ilyenkor gyengéd rózsaszín tavaszi virágzása kiegészíti a tűlevelek és az örökzöld levelek struktúráját. Városi és száraz kertekben gondozásmentes cserjeként napos rézsűkre és kavicságyásokba ültetik. Kis falak és támfalak látványának lágyítására is alkalmas. Közepes mérete miatt kisebb kertekbe is illik, ahol látványos szezonális hatást nyújt, és nem nő túl a rendelkezésre álló helyen.

Termesztés:  Teljesen napos, meleg és védett termőhely ajánlott. A zanót legjobban könnyű, homokos vagy kavicsos, jó vízelvezetésű talajban fejlődik. A talaj lehet tápanyagszegényebb, enyhén savanyú vagy semleges. Nehéz, tartósan átázott talajban gyökérelhalás jelentkezik, és élettartama lerövidül. Ezért ültetéskor durvább kavicsból és homokból álló drénréteget alakítanak ki. Az öntözés főként az ültetést követő első évben fontos, később a növények jól tűrik a szárazságot és az átmeneti kiszáradást. A cserjék az egész szezonban ültethetők. Csoportos ültetésnél kb. 0,6–0,8 m tőtávolságot tartanak, hogy koronáik kifejlett korban enyhén összeérjenek. Nem igényel intenzív trágyázást, elegendő egy gyenge tavaszi tápanyag-utánpótlás virágzó cserjéknek való trágyával. Elvirágzás után a hajtásokat hosszuk mintegy harmadával visszavágják, mindig csak a zöld részen. Így a cserje tömör marad és bőven hoz virágot. Az idős fába végzett erős metszést rosszul viseli, ez felkopaszodáshoz vezethet. Jó vízelvezetésű talajban nagyjából –15 °C-ig bírja a fagyot. A fiatal növényeknek azonban az első teleken jólesik a könnyű fenyőgallyas takarás, főleg nyílt, szeles termőhelyen. A betegségek közül túlzott talajnedvesség esetén a vesszők gombás elhalása léphet fel. 

Szerző: Kristýna | Revízió: 1.12. 2025