Zimmeter-kőtörőfű Saxifraga x zimmeteri

Termék részletes leírása

Zimmeter-kőtörőfű - örökzöld, párnás évelő alpinumokba, már a 19. században is ismert. A botanikai adatbázisok hibridként tartják nyilván, amelyet a Saxifraga marginata × Saxifraga scardica keresztezéséből írtak le. Szülőfajai magashegyi törmeléklejtőkön és sziklarepedésekben élnek, ahol a víz gyorsan elfolyik, és gyakran mészkő is keveredik a talajba. Talajszinti tőlevélrózsákat fejleszt sötétzöld, bőrszerű levelekből, amelyek szorosan egymáshoz simulva tömör párnát alkotnak, és télen is megőrzik színüket. A párna lassan terjed, ezért kisebb sziklakertekbe és kővályúkba is alkalmas, ahol jól érvényesül a levélrózsák tiszta geometriája. Hazai viszonyok között általában 10–15 cm magasra nő, és idővel alacsony csomót képez, amely kavicságyások szegélyére és száraz kőfalak réseibe való. Áprilistól júniusig a levélrózsák fölött rövid virágszárak jelennek meg apró fehér, többnyire ötszirmú virágokkal, amelyeket az év első apró beporzói keresnek fel. Kompozícióban jól illik kövirózsákhoz, pázsitviolákhoz, varjúhájakhoz és kakukkfűhöz, illetve a fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata) simább rozettáihoz, így a kövek között finomabb és markánsabb textúrák váltakoznak. Elvirágzás után is díszes marad az örökzöld levélrózsáknak köszönhetően, amelyek rendszeres beavatkozás nélkül is alacsony, tömör szőnyeget alkotnak.

Termesztés:  Napos vagy enyhén félárnyékos termőhelyet és mindenekelőtt kiváló vízelvezetést igényel, mivel a téli nedvesség gyakrabban okoz pusztulást, mint a fagy. Sovány, ásványi, kaviccsal és kőzúzalékkal kevert talaj való neki, ideálisan semleges vagy gyengén lúgos, pH 6,5–7,8. Kötöttebb talajban az ültetőgödörbe durva homokot és zúzalékot kevernek, a felszínt pedig gyakran kavicsmulccsal takarják, amely csökkenti a levélrózsák szennyeződését és a gyökérnyak rothadásának kockázatát. Fontos a jó légmozgás is, ezért nem ültetik zárt, hosszan hóval borított zugokba. A konténeres növények ültetés után rendszerint gyorsan megerednek, öntözésre főként ültetés után és hosszú nyári aszály idején van szükség, később a növény szárazabb körülményeket is elvisel. A trágyázás legyen mértékletes, inkább kis adagok tavasszal és elvirágzás után, hogy a szövetek jól beérjenek. Tavasszal eltávolítják a sérült leveleket, elvirágzás után a virágszárak visszavághatók, így a levélrózsák tömörek maradnak, és minimális bolygatás mellett a növény hosszú életű. Edényben is nevelhető, ha van vízelvezető réteg és zúzalékot tartalmazó ásványi közeg, télen fontos az edényt megvédeni a tartós esőtől. Ültetése márciustól októberig lehetséges, nem fagyott talajba. 20–25 cm-es tőtávolság mellett nagyjából 16–20 növénnyel számolnak négyzetméterenként. Kerti körülmények között általában kb. -30 °C-ig fagytűrő, a leggyakoribb gond a túlöntözés okozta rothadás, főként esős teleken, ritkán levéltetvek jelenhetnek meg a virágszárakon, vagy csigák okozhatnak kárt.

Szerző: Nikol | Revízió: 8.1. 2026