Zsidócseresznye var. franchetii Physalis alkekengi var. franchetii

Termék részletes leírása

Zsidócseresznye var. franchetii - a burgonyafélék családjába tartozó, Kelet-Ázsiából származó évelő növény, amelyet évszázadok óta feltűnő, papírszerű csészéiért termesztenek. Tavasszal felálló szárú, széles tojásdad levelű tövet nevel, nyáron apró fehér virágokat hoz, amelyekből felfújt csészébe zárt bogyók fejlődnek. A csésze a nyár végétől narancssárgára, majd narancsos-vörösre színeződik, és gyakran a lomb visszahúzódása után is megmarad, így az ágyás őszi hangsúlyt kap. A „lampionokat” hagyományosan szárazkötészetben és vágott virágként használják, ahol finom textúrájuk jól érvényesül. Felálló szárai 50–70 cm magasak, néhány év alatt szélességben is terjeszkedik, gyakran 1–1,5 m-re. Föld alatti rizómákkal terjed, és jó talajban összefüggő állományt alkot, ezért inkább olyan helyre illik, ahol életerejének van tere, például természetközeli ültetésekbe, ágyásszegélyekre vagy elkülönített felületekre. Csak az érett termések ehetők - az éretlen termések, valamint az azokat körülvevő csésze, a lampion mérgezők. Díszfüvekkel, varjúhájakkal, őszirózsákkal és díszhagymákkal jól harmonizál, ahol a narancsszínű csészék szép kontrasztot alkotnak a finom őszi lombszínekkel. Szárítás után a csészék megtartják formájukat és színüket, ha a szárakat a teljes színeződés idején vágják le, és száraz, árnyékos helyen fejjel lefelé felakasztják. 

Termesztés:  Teljes napon és félárnyékban is jól érzi magát, melegebb fekvésben hasznos a könnyű délutáni védelem a perzselés ellen. Átlagos kerti, humuszos vagy enyhén homokos talajt kedvel, de mindig jó vízelvezetéssel, mert télen árt neki a tartós pangó víz. A talaj kémhatására nem érzékeny, leggyakrabban kb. 6,0–7,5 pH közötti értéket igényel. Ültetés után és aszályos időszakokban kiegyenlített öntözést igényel, a trágyázás általában a tavaszi komposztra korlátozódik. Föld feletti része télre visszahúzódik, tavasszal a rizómákból újra kihajt. Ültetése márciustól májusig, illetve szeptemberben és októberben történik. Az ajánlott tőtávolság 40–50 cm, a gyakorlatban 4–6 tő/m², a későbbi terjeszkedést figyelembe véve. A terjedés korlátozására gyökérzár vagy a talajba süllyesztett edényben való nevelés alkalmazható. Virágai leggyakrabban júniusban és júliusban nyílnak, a díszes csészék és a termések augusztustól októberig érnek. A begyökeresedett tövek nagyjából -20 és -25 °C-ig fagytűrők. A növény mérgező, különösen az éretlen termések és a zöld részek, ezért kisgyermekek és háziállatok elől elzárt helyre ültetendő. Kártevők közül levéltetvek, szárazságban takácsatkák, túl sűrű állományban gombás levélfoltosság jelentkezhet. Hidegebb és szeles fekvésben a rizómák téli takarása lombbal vagy komposzttal segít, különösen az ültetés utáni első télen. Edényes nevelésnél nagyobb mennyiségű ültetőközeget érdemes választani, hogy a gyökérlabda ne száradjon ki és télen ne fagyjon át, az edényt szélvédett helyre ajánlott tenni. Ahol sok a csiga, tavasszal a fiatal hajtások károsodhatnak.

Szerző: Kristýna | Revízió: 04.02. 2026