Azálea 'Gibraltar' Rhododendron 'Gibraltar'

Termék részletes leírása

Azálea 'Gibraltar' - lombhullató, kompakt cserje, viszonylag gyorsan és felfelé törően nő. Angliában nemesített Exbury-hibrid, amely 1947 körül került forgalomba, és az exburyi kertek de Rothschild családjának nemesítői hagyományához kötődik. Magyarországi kertekben közepes méretű cserjévé fejlődik, általában 1,3–1,8 m magas és 1,3–1,8 m széles, felálló vagy enyhén szétterülő habitusú. Hajtásai fiatalon zöldek vagy barnásak, később elfásodnak. Levelei elliptikusak, puhák, a tenyészidőben középzöldek, ősszel sárga, narancssárga és vörös árnyalatokba hajlanak, így a cserje virágzás után is mutatós. Május közepétől június közepéig sűrű, gömbös fürtöket hoz, amelyeket nagyjából 10–12 tölcsér alakú, mintegy 6–8 cm átmérőjű virág alkot. A virágok sötétebb, gyakran vöröses bimbókból nyílnak. A sziromlevelek mély narancssárgák, néha rézszínű árnyalattal, fodros szélűek, közepükön feltűnő sárga porzókkal. Illata kellemes, inkább finom vagy közepesen erős, és vonzza a poszméheket, valamint más beporzókat. Más rododendronokhoz hasonlóan a növény lenyelve mérgező az emberre és a háziállatokra, ezért kizárólag díszítő célra használható. A kertben a 'Gibraltar' feltűnő szoliterként érvényesül hangakertben, örökzöld rododendronokkal vagy bangitákkal társítva, illetve csoportos ültetésben, ahol virágzáskor és ősszel is erős színfoltot ad.

Ugyanabba a csoportba tartozik, mint a jóval nagyobb rododendronok. Azoktól eltérően az azáleák kisebbek (bár akadnak nagyobb példányok is), és egyes fajtáik ősszel részben vagy teljesen lehullatják leveleiket. Míg a rododendronok virága inkább harang alakú, az azáleák virága tölcsérre emlékeztet. Kis kertekbe kiválóan illenek a japán azáleák, amelyek inkább szélességben, mint magasságban terebélyesednek. Az azáleák többsége a részben napos vagy félárnyékos helyet kedveli (a tűző nap perzselést okozhat, a túl kevés fény pedig az ágak és a virágok megnyúlását idézi elő). Májustól júniusig virágoznak, az elnyílt virágokat óvatosan kitörjük, hogy ne merítsék ki a cserjét.

Termesztés: A növény félárnyékban fejlődik a legjobban, ahol védett a tűző nyári naptól és a kiszárító téli széltől. A talaj legyen savanyú, pH 4,5-5,5 közötti, humuszos és jó vízáteresztő, hogy a gyökérzet egyenletesen jusson nedvességhez, de ne alakuljon ki pangó víz. Ültetéskor ajánlott tőzeget vagy speciális hangaföldet a talajba keverni, amely stabil nedvességet tart és javítja a talaj levegőzöttségét. A talajfelszín finom fenyőkéreg- vagy lombkomposzt-mulccsal takarható, ami mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a kiszáradást. Az öntözés legyen rendszeres, különösen a begyökeresedés idején és a száraz hetekben. Lágy víz ajánlott, amely nem rontja a talaj savanyúságát. A tápanyag-utánpótlást rododendronokhoz készült trágyákkal végezzük tavasszal, amikor a növény aktívan növekszik. Metszésre általában nincs szükség, mert a növény természetes módon megtartja kompakt formáját, virágzás után azonban eltávolíthatók az elszáradt virágok, ami elősegíti a következő évi rügyek képződését. Fagytűrése körülbelül -20 °C, a fiatal növények enyhe fenyőgallyas takarással jobban átvészelik a telet. Betegségek főként tartós túlöntözés esetén vagy nehéz, rossz vízáteresztő talajban jelentkeznek, ezért fontos a jó vízelvezetés. Alacsony állomány kialakításához négyzetméterenként 5-7 növény szükséges. Ültetése márciustól októberig lehetséges, májusban virágzik.

Szerző: Nikol | Revízió: 24.11.2025

Bővebben: Útmutató a rododendronok termesztéséhez