Azálea 'St. Lem' Rhododendron 'St. Lem'

Termék részletes leírása

Azálea 'St. Lem' - mutatós, nagyvirágú azálea lengyel nemesítésből, amely a Rhododendron occidentale és a R. mollis hibridjeiből származik. Neve Stanisław Lem íróra emlékeztet, és kiemeli a fajta lengyel eredetét. Hazai viszonyok között közepes méretű, kb. 1,3–1,5 m magas és hasonló szélességű cserjét nevel, szabálytalan, enyhén félgömb alakú habitussal. Levelei hosszúkás-elliptikusak, középzöldek és erősen erezettek, ősszel sárga–narancs tónusúra színeződnek, így a cserje virágzás után is feltűnő marad. Május második felében, néha csak június elején nyílnak nagy, széles tölcsér alakú, kb. 7–8 cm átmérőjű virágai, amelyek több virágból álló, gömb alakú virágzatokba tömörülnek. A bimbók sötétnarancssárgák, kinyílás után a meleg sárga szín uralkodik, a felső sziromcimpán narancssárga folttal és enyhén hullámos szirmokkal, a virágok kellemesen illatoznak. Az Azálea 'St. Lem' szoliterként a kert bejárati részein, hangakertes kompozíciókban és más azáleákkal, rododendronokkal alkotott vegyes csoportokban is jól érvényesül, finom virágai egyúttal vonzzák a beporzókat. A többi rododendronhoz hasonlóan mérgező anyagokat tartalmaz, fogyasztásra nem alkalmas, amit gyermekes vagy háziállatos kertekbe ültetéskor érdemes figyelembe venni.

Ugyanabba a csoportba tartozik, mint a jóval nagyobb rododendronok. Azokkal ellentétben az azáleák kisebbek (bár akadnak nagyobb példányok is), és egyes fajták ősszel részben vagy teljesen lehullatják leveleiket. Míg a rododendronok virága inkább harang alakú, az azáleáké tölcsérre emlékeztet. Kis helyre ideálisak a japán azáleák, amelyek inkább szélességben, mint magasságban terjeszkednek. Az azáleák többsége a részleges napot vagy a félárnyékot kedveli (a tűző nap perzselést okozhat, a túl kevés fény pedig az ágak és virágok megnyúlásához vezet). Májustól júniusig virágoznak, az elnyílt virágokat óvatosan letörjük, hogy ne merítsék ki a cserjét.

Termesztés: A növény félárnyékban fejlődik a legjobban, ahol védve van az erős nyári naptól és a téli, kiszárító széltől. A talaj legyen savanyú, pH 4,5–5,5 közötti, humuszos és jó vízáteresztő, hogy a gyökérzet egyenletesen jusson nedvességhez, de ne alakuljon ki pangó víz. Ültetéskor ajánlott tőzeget vagy speciális rododendronföldet a talajba keverni, amely stabil nedvességet biztosít és javítja a talaj levegőzöttségét. A felszín finom fenyőkéreg- vagy lombkomposzt-mulccsal takarható, ami mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a kiszáradást. Az öntözés legyen rendszeres, különösen a begyökeresedés idején és a száraz hetekben. Lágy víz ajánlott, amely nem bontja meg a talaj savanyúságát. A trágyázást rododendronok számára készült tápanyagokkal végezzük tavasszal, amikor a növény aktívan növekszik. Metszésre általában nincs szükség, mivel a növény természetes módon megőrzi tömör formáját, virágzás után azonban eltávolíthatók az elszáradt virágok, ami elősegíti a jövő évi rügyek képződését. Fagytűrése kb. -20 °C, a fiatal növények könnyű fenyőgallyas takarással jobban átvészelik a telet. Betegségek főleg tartós túlnedvesedés esetén vagy nehéz, rossz vízáteresztő talajban jelentkeznek, ezért fontos a jó vízelvezetés. Alacsony állomány kialakításához 5–7 növényt ültetünk négyzetméterenként. Ültetése márciustól októberig lehetséges, virágzása májusban zajlik.

Szerző: Nikol | Revízió: 24.11.2025

Bővebben: A rododendronok termesztési útmutatója