Amennyiben a kivi (actinidia) termesztése mellett döntöttünk, mindenképpen tartsuk szem előtt, hogy ez egy kifejezetten melegigényes növény, így elsősorban a meleg, bortermő vidékeken és védett helyeken (például házak déli oldalán) érzi jól magát. A kivi akár 9 méter hosszú, lombhullató liánokat növeszt, ezért célszerű huzalrendszeren vagy más támasztékon termeszteni, hasonlóan a szőlőhöz. Fontos a megfelelő fajtaválasztás is: némelyikük idegenbeporzó, így a sikeres termesztéshez hím- és nőivarú növényre is szükség van (egy hímivarú növény akár 4 nőivarút is képes beporozni), de kényelmesen beszerezhetők öntermékeny fajták is, amelyek alapvetően egyedül is beérik (Jenny, Issai). Az ültetéstől számított kb. 3. évben fordul termőre (néhol 6-8 évet említenek).
Ültetés és közeg:
Mélyrétegű, jó vízáteresztő, enyhén savanyú, tápanyagban gazdag talajba ültessük. A tápanyagokat érdemes már előre a talajba dolgozni: legalább 60 cm mélységig adjunk hozzá jól érett komposztot vagy trágyát. A növényeket egymástól legalább 3 méter távolságra ültessük.
Trágyázás:
Kora tavasszal és tavasszal pótoljuk a tápanyagokat, például Cererit, NPK vagy nitrogénalapú műtrágyák használatával.
Öntözés:
Az actinidia nem bírja a túl vizes, mocsaras talajt, de a túlzott szárazságot sem kedveli, ezért igyekezzünk a közeget mérsékelten nedvesen tartani.
Metszés:
A növény megfelelő gondozásához elengedhetetlen a támaszték használata, amelyhez hozzáerősítjük a főágakat és az új termést hozó hajtásokat. A metszésnél tartsuk szem előtt, hogy az actinidia az egyéves fán terem, ezért elsősorban az öregebb, már letermett hajtásokat távolítsuk el. A főágakat egymástól nagyjából 50 cm távolságra, 2-3 méter hosszúságban rögzítsük. Az első években az oldalhajtásokat 2-4 rügyre vágjuk vissza, ezekből fejlődnek majd később a termőágak. A júniusi terméskötődés után az utolsó gyümölcs mögött vágjuk vissza a hajtásokat. Másodszor közvetlenül a szüret után messünk. A téli metszést kerüljük el.
Téli védelem:
Ha van rá lehetőségünk, a fiatal kivi növényeket teleltessük például üvegházban vagy télikertben. A növények már -12 °C-nál hajlamosak a fagyásra. A gyökereket télre kéreggel, levelekkel vagy fenyőgallyakkal kupacoljuk fel; az egész bokrot pedig takarjuk le nem szőtt textíliával.
Betegségek és kártevők:
Az actinidia viszonylag ellenálló a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Ha mégis előfordul valamilyen probléma, az általában gyökér- vagy gyümölcsrothadás. A kártevők közül leggyakrabban a pajzstetvek támadják meg (a nem vegyi permetezéshez jó segítség lehet például a Rock Effect).
Szerző: a Prima Flora kollektívája